Rosszul járt, aki 510 lóerős Mercedes roadsterről álmodozott: a vászontetős AMG GT átlépett a modellcsalád közbülső tagján, és a 476 lóerős alapváltozat mellé egy növelt teljesítményű, 557 lovas variánst sorolt be. Utóbbi az imént hiányolt, 510 lóerős GT S és a brutális, 585 lóerős GT R kupék között félúton helyezkedik el, és ezzel gyakorlatilag kizárja, hogy a közeljövőben a V8-as turbómotorok ezen variánsai megjelenjenek a nyitott sportautó orrában.
A két változat hajtásképlete amúgy megegyezik, továbbra sincs összkerékhajtás (bekerült viszont a GT R kupé aktív összkerékkormányzása az erősebb GT C-be.) Utóbbi hátsó tengelyén mechanikus helyett elektronikusan vezérelt, részlegesen önzáró differenciálmű fogadja a nyomatékot, amelynek maximális értéke 630-ról 680 Nm-re kúszott fel, lengéscsillapítója pedig szabályozható kivitelű.
A GT C Roadster könnyen megismerhető szélesebb faráról (+57 mm), amit a nagyobb (295/35 R 19 helyett 305/30 R 20 méretű) hátsó abroncsok követeltek meg. Ami kívülről nem látszik: a könnyű lítiumion-indítóakkumulátor, a 36 helyett 39 centiméteres első féktárcsák, a 4,0 helyett 3,7 másodperces gyorsulás, valamint a végsebesség, amelyet 302-ről 316 km/órára emeltek – magyarul a GT Roadster veszettül, a GT C Roadster pedig értelmetlenül gyors. Nem véletlen, hogy előbbi üzemmódváltó kapcsolójáról hiányzik a Race, azaz ‘verseny’ fokozat.
Az AMG GT C megkapta az R kupé sportkipufogóját, de duplakuplungos sebességváltója sem holmi mezei darab: a szerkezetet és a vezérlést is megváltoztatták. Az alapkivitelhez képest hosszabb lett az első fokozat, míg az utolsót és a végáttételt megkurtították, így az autó robbanékonyabban ugrik gázparancsra. Mindkét modellnél külön gombbal aktiválható a kézi kapcsolás lehetősége.
Ami viszont mindkét roadsternél megvan, az a csúcskupé látványos hűtőrácsa, valamint az aktív aerodinamikai rendszer: ez egy másodperc alatt képes elzárni a maszk mögötti csappantyút, ezzel csökkentve a légellenállást.
Mindez a műszaki nyalánkság megy persze vászontető nélkül is, lássuk hát a lényeget: a teljesen motorizált nyitású kanavász nagyjából tizenegy másodperc alatt nyílik vagy záródik, akár 50 km/óra menetsebességig. A tető háromféle színben (fekete, piros, bézs) kérhető, a karosszéria tíz, a beltér tizenegy árnyalatban kivitelezhető, van tehát választék bőven. A háromrétegű vásznat magnézium, acél és alumínium kombinációjából álló vázszerkezet tartja, a borulásvédelmet alumínium kereszttartóra szerelt bukókeretek biztosítják.
A Mercedes kiemelt figyelmet fordított a karosszéria merevítésére: nagyobb falvastagságú küszöbtoldatok, több kamrából álló, üreges szerkezetek állnak ellen a csavaró erőknek, a szélvédőkeretet a műszerfal kereszttartója merevíti, az utastér mögött a bukókeret tartóidomja gátolja a csavarodást.
A csomagtér fedele az AMG-nél először alkalmazott, különleges szénszálas kompozit anyagból készült, csekély tömege ellenére maga is teherviselő elem.
A beltérben érdekes dolgot találunk: opcióként Airscarf-funkciós AMG sportülésekkel rendelhető az autó. Ez a kombináció most először elérhető, ami azért furcsa, mert a Mercedesnek a közelmúltban szabadalmi vita miatt fel kellett hagynia a nyaktájra meleg levegőt fúvó Airscarf-rendszerek forgalmazásával – alighanem megegyezésre jutottak a feltalálóval. Szintén először került klimatizálás AMG sportülésbe.
