„Kijózanító képet kaptunk” – húzta alá közleményében a vizsgálatot vezető Hilary Dugan, a Wisconsin-Madison Egyetem limnológusa. Hozzátette: „a tavak esetében már egy kis partmenti építkezés is nagy kockázatot jelent a szikesedés szempontjából”.
Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) közölt tanulmány készítői az egyesült államokbeli és kanadai édesvízű tavak nátrium-klorid tartalmának eddigi legnagyobb volumenű elemzését végezték el. A szakemberek 371 olyan tavat vizsgáltak meg, amelynek területe nagyobb volt négy hektárnál, és legalább tíz évnyi adat állt rendelkezésre a sótartalmára vonatkozóan.
Az eredmények szerint szinte biztosan megemelkedett sókoncentrációra lehet számítani azokban a tavakban, amelyek partvonalának 500 méteres körzetében autóutak, parkolók vagy egyéb vizet át nem eresztő felületek találhatóak.
Az észak-amerikai Nagy-tavak vidékén az említett kategóriába tartozó tavak 70 százalékánál – 134-ből 94-nél – találtak megemelkedett nátrium-klorid-szintet. A vidék egészére kiterjesztve ez azt jelenti, hogy csaknem 7770 tó esetében állhat fenn a sótartalom emelkedésének kockázata.
Mindez azt jelenti, hogy ha a jelenlegi trendek folytatódnak, akkor az észak-amerikai édesvízű tavak egy részének sótartalma a következő ötven évben meg fogja haladni az amerikai Környezetvédelmi Ügynökség (EPA) által meghatározott szintet. Évente nagyjából 23 millió tonnányi nátrium-klorid-alapú jégoldót szórnak szét az észak-amerikai utakon, hogy elolvasszák a havat és a jeget.
