Vannak márkák, amelyek jól rajtolnak, hogy aztán később elveszítsék lendületüket, és azzal együtt piaci értéküket, míg mások értéke egy erősebb zuhanást követően stabilizálódik.
Az elemzésből kiderül, hogy a (német) presztízsmárkák magabiztos kezdés után a harmadik évtől zuhanórepülésbe mennek át, míg a Dacia (a piaci elemzésekben egyedüliként értékelhető fapados márka, hiszen a Chevrolet már évekkel ezelőtt kivonult a piacról, a Lada pedig nincs elég régen jelen ahhoz, hogy releváns adatokkal szolgálhasson) folyamatosan és erőteljesen esik ugyan, de a piaci átlagárak tömegvonzása miatt ezt irreálisan magas értékről indítja.
Ha az autóiparban jellemző modellváltási, modellfrissítési ciklusokat figyelembe véve három évnél, azaz egy generáció átlagos élettartamának a felénél vizsgáljuk meg a fent említett szempontok szerint szűrt tömegpiaci (azaz nem prémium, és nem fapados) értékeket, a Kia (62,6%), a Toyota (60,9%) és a Volkswagen (60,0%) vezetik a mezőnyt.
A német és a koreai márka lába alól egy évvel később kicsúszik a talaj, felzárkózik viszont a Suzuki, amely kisautó-specialistaként megint csak inkább az alsó árszegmensekben képviselteti magát. A két japán márka innentől fej-fej mellett uralja a piacot: a városi és törpeautók iránt érdeklődők a Suzukiban találják meg a számításukat, a Toyota pedig az összes többi piaci szegmenst vezeti.
