A hivatalos adatok szerint 39 500 néző látogatott ki a múlt hétvége három napja alatt Mogyoródra, hogy megcsodálja a három nagy német gyártó torkolattüzet prüszkölő, szikrát hányó prototípusait. Ez a nézőszám kicsit több, mint fele annak, amit egy németországi versenypálya vonz, de hazai viszonylatban ez a DTM eddigi legjobban sikerült hétvégéje. Ebben persze az is benne van, hogy Michelisz Norbi rajthoz állt a TCR betétfutamán, akinél nagyobb közönségmágnes nincs jelenleg a hazai autósport-szubkultúrában, de legyünk kicsit nagyvonalúak!
Nézzük, mit kaptak a magyar rajongók (meg az a 3200 melós, akit jutalom gyanánt Győrből transzportált Mogyoródra az Audi) a pénzükért! A korábbi egy helyett két versenyt (az egyiket a kislánya születése után egyik mámorból a másikba eső korábbi F1-es pilóta, Paul Di Resta nyerte a Mercedesszel; a másikat meg az a René Rast, aki eddig a Porsche Szuperkupában nyeregetett, és a konszerntárstól happolta el az Audi).
Emellett itt volt a DTM állandó betétsorozata, a Forma-3 Európa-bajnokság olyan ifjú titánokkal, mint a Mercedes legújabb kiscsillaga, Maxi Günther, a tavaly Formula Renault Európa-kupát nyert, ügyes Lando Norris, a magyar gyökerekkel (is) rendelkező Ferdinand Habsburg, vagy Mick Schumacher (alias a „Kis Schumi”), akivel többen szelfiztek, mint bármelyik DTM-pilótával. A néhány éve indult TCR-sorozat vendégszereplése volt a hab a tortán. A „Nemzet Norbija” – aki saját csapatához, a M1RA-hoz ugrott be a hétvégére – remek pole pozíciója mellett felfedezettje, Tassi Attila két futamgyőzelemmel tette le a névjegyét, ezzel a 18 éves magyar reménység átvette a bajnokság vezetését.
Tizenöt euróért (4600 Ft – ennyibe került a legolcsóbb hétvégi jegy) ez bizony nem kevés, ha pedig az ember rászánt még ennyit a depóbelépőre, igazán testközelből figyelhette az eseményeket, bejárhatta a padock részt és besétálhatott a bokszutcába is. A gyártók bőkezűen mérték az ajándékokat is, zászlót, sapkát, plakátot bárki kérhetett a legsportosabb modelleket felvonultató kiállítások környékén.
Pontosan ezt, a DTM-élmény közelebb hozását tartják legfőbb feladatuknak a sorozat új vezetői, meg a csapatok is. „A DTM korábban elkövette azt a hibát, hogy megpróbálta elzárni a technikát a saját rajongói elől” – mondta a Vezessnek Dieter Gass, az Audi sportfőnöke. „Mára beláttuk, hogy ezen változtatni kell. Épp az ellenkezőjére kell törekednünk: minél közelebb engedni a rajongókat a garázsokhoz, amelyek számukra is elérhető autókat, ugyanakkor lenyűgöző technikát rejtenek.”
Noha a három gyártó pilótái késhegyre menő csatákat vívnak a pályán – a Hungaroringen egy másodperc választotta el az első 17 autót az időmérőn –, stratégiai fontosságú kérdésekben azért egyetértenek. „A DTM jövője a mi kezünkben van. Szerencsére a sorozat új vezetői is nyitottak az ötleteinkre, így ha sikerül megegyeznünk a közös technikai platformról a Japán Super-GT-sorozattal, néhány éven belül akár nemzetközi sorozattá válhatunk” – fejtette ki kérdésünkre Jens Marquardt, a BMW Motorsport vezére.
Öregebb motorosok emlékezhetnek rá, hogy jó 20 évvel ezelőtt volt már ilyen próbálkozás. Az akkori ITC-sorozatban az Alfa Romeo, az Opel és a Mercedes penge prototípusai versenyeztek 500 lóerős, V6-os turbómotorral, full gyári támogatással. Csakhogy a szervezők nem figyeltek eléggé sem a helyszíni nézők igényeire, sem a tévéközvetítésre, így a sorozat érdeklődés híján belefulladt a saját nagyszerűségébe.
Mit is jelent az új DTM? Elsősorban még látványosabb, gyorsabb kocsikat. Az űrtechnikával épített járgányokban 525 lóerős V8-as szívómotorok dolgoznak, több mint 500 Nm a nyomatékuk, van rajtuk előzéssegítő állítható hátsó szárny, viszont tilos a blokkolásgátló. A gumipartner Hankook részéről pedig lágy, vagyis gyorsan kopó, mégis kellően tartós abroncsokat kapnak. A bokszutcai izgalmat pedig a kerékcsere adja.
Másodsorban olyan élményt igyekeznek nyújtani, aminek a mobiltelefonnal alvó fiatal generáció is a sajátjának érezhet. A jól ismert Facebook- és Instagram-közvetítések, Twitter-posztok szentháromsága mellett egy igazi világújdonságot nyújtanak: a garázsablakot.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy mind a három gyártó nagy plexifalon keresztül – a mellette lévő üresen hagyott garázsból – enged betekintést, szabad fotózási, videózási lehetőséget a garázsaira. (Itt jegyzem meg, hogy mi, újságírók a pálya területén mozgóképet nem készíthetünk, különben az all-inkluzív sajtóbelépőnk elvesztésével játszunk.) Szegény szerelők úgy érezhetik magukat, mint a majmok a ketrecben, de ha ez az ára a „DTM-élmény” terjedésének, hát legyen! Jövőre talán már banánnal is meg lehet őket etetni…
Hogy kik végezték legjobban a munkájukat? A jelek szerint a Mercedes és az Audi, hiszen Di Resta és Rast nyert, utóbbi mindkét pole pozíciót is megszerezte. Jobban megvizsgálva viszont inkább csak az Audi, amelynek négy autója vezetett, amikor a BMW-s Maxime Martin keresztbe állt, mert egy apró csavar beszorult a fékpedálja alá, ezért beküldték a biztonsági autót. Di Resta az így kialakult bokszutcai káosznak köszönhette a győzelmét, a BMW meg az idei első kettős dobogóját, Glock és Spengler révén.
A második futamon nem volt safety car, így kijött az a fölény, amit a Hankook egyik versenymérnöke jósolt a Hungaroringre. Szerinte az RS5 DTM futóműve és balansza a legjobb, ezek bánnak a legfinomabban a gumikkal – és lám, az első öt helyen négy Audi ért célba. Egész hétvégén nem láttunk egy defektet sem (pedig ezek a srácok aztán nem szívbajosak a rázóköveken!), ami meg a Hankook fejlesztéseit dicséri.
Nekünk pedig megvolt a DTM-élmény, visszamennénk jövőre is!
Szöveg: Simon István
