Egyedi, sorszámozott küszöbbetét segít azonosítani a Volvo középkategóriás sportmodelljeit, amelyek aerodinamikai csomagját a Polestar és annak motorsport-részlege, a Cyan Racing közösen fejlesztette ki a túraautó-világbajnokság (WTCC) tapasztalatai alapján.
Új első splitter, oldalsó küszöbtoldatok, diffúzor és hátsó légterelő került az autókra, mind könnyű szénszálas műanyagból. A leszorítóerő ezzel 30 százalékkal nőtt, ami jobb tapadást és vezethetőséget eredményez nagy sebességnél. A komponensek jelentős része azon a tesztautón is megtalálható volt, amellyel a Polestar a közelmúltban körrekordot ért el a Nürburgring északi nagykörén.
Szintén új jó néhány optikai csecsebecse: fényes fekete felnik, szénszálas tükörházak, új árnyalatú kék fényezés, illetve a beltérben új, kékkel varrott, Polestar-hímzésű üléskárpit.
A mezei Volvo S/V60 modellpáros és a Polestar-derivátumok között 250 alkatrésznyi különbség van, az állítható Öhlins lengéscsillapítótól a hatdugattyús Brembo féknyergekkel és 371 mm-es első tárcsákkal szerelt fékrendszerig; a szénszálas toronykitámasztástól a jóval keményebb rugókig.
A tavalyi modellévhez képest nem változott a 367 lóerős, kétliteres erőforrás, de persze önmagában nagyon is sok az eltérés a négyhengeres blokk alapverziójához képest: egyedi a turbófeltöltő, megerősítették a hajtókarokat és a vezérműtengelyeket, megnövelték az üzemanyagpumpa kapacitását, nagyobb a szívórendszer térfogata. Emellett a kipufogórendszer is más, a sebváltó vezérlését áthangolták, az összkerékhajtás több nyomatékot juttat hátra.
A szedán 4,7, a kombi 4,8 mp alatt gyorsul 100 km/órára, a végsebességet mindkét esetben 250-nél korlátozták. Újak a fékbetétek, az autó rajtautomatikát kapott; az egyetlen opció a napfénytető.
