2006-ban, majd 2012-ben már készített John Cooper Works GP modellverziókat a Mini: a szériánként kétezer példányban készült autók a márka egykori sportsikerei előtt tisztelegtek. Ezt teszi a mostani, egyelőre tanulmányként közszemlére bocsátott JCW GP is: a Monte Carlo ralin ötven évvel ezelőtt aratott diadalnak emléket állító koncepciójármű annyira radikális, amennyire egy erősen megkötött kézzel dolgozó formatervezői stábtól kitelhet.
A Mininél jóval szélesebb a tanulmány, ám ez szinte fel sem tűnik, annyi mindent aggattak rá: kötények elöl-hátul, hatalmas küszöbök, gigantikus hátsó szárnycsokor teszi félelmetessé; az aerodinamikai készlet elemei szénszálas műanyagból készültek, így tömegük nem borítja fel a Mini egyensúlyát.
A szürke és a fekete között játszó, matt fényezés, valamint a matt piros és élénk narancssárga kontrasztfoltok még érdekfeszítőbbé teszik a szörny megjelenését; az oldalfalat az autó születési dátumára utaló 0059 számsor díszíti. A keréktárcsák 19 colos versenydarabok, hátul az elektromos koncepcióhoz hasonlóan az Egyesült Királyság zászlaja rajzolódik ki a lámpatesteken.
Az utastér méltó a külső megjelenéshez: a bukókeret ölelésében minimumra csupaszították a felületeket, eltűnt a hátsó ülés, a tetőkárpit és az ajtóborítás; utóbbiakat méhsejt mintázatú, vékony réteg pótolja. A két kagylóülésben ötpontos versenyövek rögzítik az utasokat, a vezető digitális monitoron és head-up kijelzőn keresztül tájékozódhat az autó állapotáról. A központi képernyő érintésérzékeny, alatta vészleállítót találunk. Az ajtók behúzására szövetfülek szolgálnak.
A motorteljesítményről és menetadatokról egyelőre hallgat a gyár.
