A veterán autók piacát megrengetheti a felnövekvő generációk autók iránti érdektelensége. Erre nyújthat megoldást, ha a régi idők kocsijait a legmodernebb technológiákkal szerelik fel, mint tették azt ebben az esetben is.
Az Egyesült Államokban tevékenykedő FJ Company, amint neve is mutatja, a Toyota Land Cruiser leghíresebb, legjellegzetesebb példányára, az FJ40-re szakosodott. Az 1960 és 1986 között gyártott terepjáró elképesztően robusztus és megbízható volt.
Terepalkalmassága a mai napig megállja a helyét, de kényelme és szolgáltatásai már elmaradnak attól, amit modern utódai, a 2007 óta gyártott, J200-as kódjelű Toyota Land Cruiser vagy annak ikertestvére, a Lexus LX570 nyújtani tudnak.
Ezen a ponton nyer értelmet az FJ Company küldetése: a felújítás során a cserére szoruló fődarabokat azok lehető legmodernebb alternatívájával váltják ki. Ez az 1981-es gyártású modell egy FJ43L-KC típusú, dél-amerikai specifikációjú darab. A karosszériát leszerelték a létravázról, mindkét komponenst fémig pucolták, majd újra összeszerelték. Mivel a rövid tengelytávú karosszériát Japánban eredetileg vászontetővel árulták, ilyenre cserélték a dél-amerikai gyártású keménytetőt.
A fényezés a Toyota korabeli színkatalógusából származó árnyalat, ám a XXI. századi ízlésnek megfelelő, matt kivitelben. A hűtőrács fehér, az emblémák krómozottak, mint egykor. A külső tükrök úgy néznek ki, mint az eredetiek, de olyan nagyok, mint a későbbi FJ70 tükrei, így két legyet ütöttek egy csapásra. Az eredeti lökhárítóba diszkrét ködfényeket integráltak.
A Toyota egykori 4.2 literes, soros hathengeres motorjáról ódákat zeng a világ, de létezik nála modernebb, kifinomultabb megoldás: a 4.0 V6 Toyota 1GR-FE benzinmotor. A 2002 óta gyártott blokk a Toyota-csoport szinte összes terepjáróját hajtotta már. A nyomatékosabb motor elbírta a hosszabb, hatfokozatú kéziváltót is, ami zajban és fogyasztásban egyaránt kedvezőbbnek bizonyult.
Amikor kész volt a mechanika, jöhettek a részletek. A karosszériát rejtett bukókerettel erősítették meg, a lengéscsillapítókat, a rugókat és a fékeket modern darabokra cserélték. Az utastérben minden kezelőszerv vadonatúj, a fűthető Recaro sportüléseket finom bőr borítja. A lehajtható hátsó szükségüléseket megőrizték, de ezzel véget is érnek a spártai vonások: beépítettek egy légkondicionálót, a padlókonzolon pedig táblaszámítógép lapul, amiről többek között a rejtett audiorendszer vezérelhető.
A Land Cruiser Signature-ből havonta két darabot képes építeni a gyártó. A költségek elképesztőek: az itt látható autó ára meghaladta a 200 ezer dollárt. Ennyi pénzért viszont olyan autót kapunk, amilyen senkinek nincs, viszont amilyenről mindenki álmodik.
