„Versenyautóinkból fejlesztjük ki utcai sportautóinkat” – szépen hangzik, igaz? Egyrészt közhelyes az ígéret, hiszen a motorsport mindenütt a szériagyártás kísérleti laboratóriumának számít. Másrészt viszont tarthatatlan, mivel ki látott már olyan autót, amely rögtön a versenypályáról került forgalomba, és még használható is volt?
A Toyota mégis ez utóbbiban hisz. Mi több, ezért fogott bele 2010 után a WEC hosszú távú világbajnokságba, tavaly a WRC rali világbajnokságba, és ezért küldött gyári csapatot a Dakarra. Tartós technológiák, precíz vezethetőség, közvetlen know-how átültetés: ezek várnak ránk a Toyota ígérete szerint.
Mármint hogy nem is várnak: a Toyota már tavaly ősszel bemutatta Japánban a Toyota GR almárkát (fenti képen). Aztán most leleplezték a Toyota GR Super Sport tanulmányt, amely inkább emlékeztet Le Mans-i versenyautóra, mint rendszámozható sportkupéra. Nem véletlen, hiszen ezer lóerős hibrid hajtáslánca gyakorlatilag a Toyota LMP1 versenyautójából származik.
„Ahelyett, hogy sorozatgyártású autókból építenénk meg sportkocsijainkat, arra igyekszünk megoldást találni, hogy a versenypályákon tökélyre csiszolt technológiai tudást közvetlenül felhasználjuk szériamodelljeink fejlesztésében” – nyilatkozta Tomojama Sigeki, a GAZOO Racing elnöke.
Ezt a célt szolgálják a 2018-as évadra felkészített két versenyautójuk fejlesztései is: a 2018-as Yaris WRC hatékonyabb hűtést kapott, míg a Nürburgringi 24 órás versenyre szánt Lexus LC egy sor olyan módosításon esett át, amelyek a közúton is közvetlen hasznot hajtanak: csökkentették a tömegét, növelték a váz merevségét, takarékosabbá tették a motort, finomhangolták a felfüggesztést, és egy sor vezetőtámogató technológiát vezettek be.
