„Fura érzések kavarogtak bennem december eleje óta. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy ezeket a katari szezonzáró és a világbajnoki cím elúszása miatti csalódottságom idézte-e elő, vagy pedig egy jelzés volt, hogy eljött a váltás ideje” – írta Michelisz a blogján.
„Ezért nem is akartam elhamarkodott döntéseket meghozni, és év végén inkább arra fókuszáltam, hogy minél több időt töltsek a szeretteimmel, kipihenjem magam, kitisztuljanak a gondolataim. A karácsonyi időszakban egyre jobban erősödött bennem az érzés, hogy a szakmai fejlődésem érdekében most talán le kellene zárnom egy fejezetet a pályafutásomban, hogy nyithassak egy újat. Akkor még nem tudtam pontosan megfogalmazni a miértjeit, de szerintem minden ember életében van olyan időszak, amikor egyszerűen azt érzi, hogy valamin változtatnia kell. Január első napjaiban gyorsultak fel az események, amikor kivételes helyzetbe kerültem: több ajánlat is ott hevert az asztalomon.”
„Még nem voltam ehhez hasonló szituációban karrierem során, hiszen két évvel ezelőtt, amikor a Honda gyári pilótája lettem, egyrészt nem volt más ahhoz hasonló alternatívám, másrészt kifejezetten náluk akartam versenyezni, évek óta dolgoztam azon, hogy ez az álmom valóra váljon. Szerencsésnek érzem magam, hogy most több opcióm volt, hiszen a mai túraautózásban bármelyik pilóta boldog lehet, ha csak egy gyártótól megkeresést kap. Leírhatatlanul büszke vagyok arra, hogy többen is fantáziát láttak bennem, mert ez azt jelenti, hogy szakmai elismertségben egyre feljebb kerülök a nemzetközi ranglétrán.”
„Senki ne higgye azt, hogy a Hondától haraggal vagy rossz érzésekkel váltam el. Csak hálás lehetek nekik az elmúlt két évért, ami alatt eljutottam odáig, hogy a világbajnoki címért küzdhettem, ahogyan azért is köszönettel tartozom, hogy rendkívül megértően, nagy empátiával fogadták el a mostani döntésemet. A váltás okát saját magamban találtam meg: szeretném fenntartani azt a tüzet és motivációt, amit láthattatok rajtam az elmúlt szezon második felében, és úgy éreztem, ehhez most szükségem van a környezetváltozásra.”
„Rengeteget vívódtam, hogy az útelágazás melyik ösvényén haladjak tovább, de amióta meghoztam a döntést és megegyeztem a Hyundai-jel, úgy érzem magam, mint a pályafutásom legelején. Elképesztően motivált vagyok, legszívesebben már holnap autóba ülnék, hogy megkezdjem a tesztidőszakot – tényleg hegyeket tudnék megmozgatni. Úgy gondolom, bizonyos időközönként jót tesz az embernek, ha új kihívások elé állítják, és bízom benne, hogy ettől a váltástól jobb autóversenyzővé válhatok.”
„Amikor a Hyundai mellett döntöttem, a szempontjaim a szakmai fejlődés és a lehető legversenyképesebb autó kiválasztása voltak. Hiszek abban, hogy 2018-ban a Hyundai lehet a legerősebb márka a WTCR-ben, de azt azért hozzá kell tennem, hogy ez jelen pillanatban inkább megérzés, mint megbizonyosodás. Például vezettem már az új TCR-es Honda Civicet, és tudom, hogy mennyit fejlődött a tavalyi verzióhoz képest, és más márkák is fejlesztenek, így jelenleg a sötétben tapogatózik az ember, amikor a legjobb autót keresi. Szakmai kockázatot is vállaltam a váltással, de a megérzéseim azt súgták, hogy a Hyundai a legjobb választás.”
„Mellettük szólt az is, hogy Gabriele Tarquini személyében egy jó ismerős lesz a csapattársam. Már amikor tavaly Kínában beugrott a Hondához a megsérülő Tiago Monteiro helyére, sokat mesélt nekem a Hyundai projektjéről, bár akkor még fel sem vetődött, hogy esetleg náluk folytatnám. Ennek ellenére rengeteg információt megtudtam tőle, és a saját szememmel is láthattam a tavalyi két záró TCR hétvégén, illetve a TCR Europe-ban, hogy mennyire erős az i30N TCR, hiszen ezeken a versenyeken Gabriele a mezőny közepéről indulva két futamgyőzelmet is aratott.”
„Azt hiszem, Tarquini tavaly a WTCC-s beugrása során mutatott teljesítményével mindenki számára egyértelművé tette, hogy nem kopott meg a tudása, még mindig klasszis versenyző. Az is motivált, hogy újra egy márkán belül versenyezhetek vele, egy ilyen kiváló csapattárs mindig jobbra sarkallja az embert. Tudom, hogy Tarquini milyen komoly munkát végzett a Hyundai-jel, a kezdetektől ő volt a fejlesztőpilóta, ami miatt természetesen van valamekkora előnye velem szemben. Az elmúlt két évben én is jelentős szerepet vállaltam a Honda fejlesztésében, és pontosan tudom, hogy amikor valaki megkapja ezt a lehetőséget, tudat alatt kicsit a saját képére formálja az autót. Ugyanakkor már most láttam tervezetet a tesztprogramról, és tudom, hogy a következő két hónapban nekem is bőven lesz lehetőségem megismerkedni az autóval, és maximálisan felkészülni a szezonra.”
„Mivel a WTCR-ben nem indulhatnak gyári csapatok, én a Hyundai Motorsporttal kötöttem szerződést, az ő alkalmazásukban leszek gyári pilóta, és ők közvetítenek ki engem versenyezni a BRC Racing Teamhez. 2018 rendkívül fontos év lesz a Hyundainak éppúgy, mint nekem személy szerint, hiszen szeretnénk a bajnoki címért küzdeni, úgyhogy most ez az év áll mindenkinek a fókuszában.”
„Természetesen élt a fejemben egy olyan forgatókönyv is, hogy a Honda gyári támogatását élvezve saját csapatomban, a M1RA-ban versenyzek idén, de amikor elkezdtük látni azt, hogy nem tudunk olyan feltételeket kiharcolni a japán gyártónál, amiket szükségesnek tartottunk volna a sikerhez, közösen arra jutottunk Bári Dávidékkal, hogy a szakmailag számomra legjobb döntést kell meghoznom. Szerencsére vagyunk olyan őszinte viszonyban egymással, hogy ezt is meg tudtuk beszélni. Az én helyzetemtől függetlenül továbbra is dolgozunk azon, hogy a M1RA jövője is a lehető legjobban alakuljon.”
„Alig várom, hogy kezdődjön a szezon, rég nem voltam ennyire izgatott. Már be is karikáztam a naptáramban az április 28-29-i hétvégét, amikor a Hungaroringre látogat a WTCR mezőnye. Boldog vagyok, hogy folytatva a 2011 óta tartó sorozatot, idén is versenyezhetek a magyar közönség előtt a világ első számú túraautó-bajnokságában. Tavaly a világbajnoki második hellyel véget érő katari idényzáró után azt írtam, hogy élveztem életem formáját, és befejezném, amit elkezdtem. Most még elszántabban gondolom ugyanezt: cél a bajnoki cím!”
