A prémium szegmens úgy általában jól hasít mostanság, márpedig Nagy-Britannia autógyártásának jó része prémium modellekről szól. És mégis: 3,3%-kal kevesebb autó készült el eddig az idén a Brit-szigeteken a tavalyi év első félévéhez képest.
A brit autóipari kamara (Society of Motor Manufacturers and Traders) folyamatosan küldi az SOS-jelzést a politika felé: ha Nagy-Britannia egyértelmű gazdasági feltételrendszer kidolgozása nélkül közeledik tovább az EU-ból való kilépés alig nyolc hónap múlva esedékes határideje felé, a trend biztosan folytatódik és komolyabb problémák is várhatók.
A brit autóipart két oldalról is szorongatja a Brexit. Egyfelől a gyárak jelentős felvevőpiaca az EU (nem csak a tősgyökeres angol brandekről van szó, sok nem brit márka pont ez EU-s piac ellátására telepített ide összeszerelő üzemet annak idején). Másfelől pedig az autógyárak sok anyagot, alkatrészt EU-s üzemekből vásárolnak az összeszereléshez. A Nagy-Britanniában készülő kocsik alkatrészeinek több mint fele az EU-ból érkezik és a kész kocsik több mint fele az EU-ban talál gazdára.
Az valami csodálatos lesz, amikor majd mondjuk a Nissan megveszi a Bosch magyarországi gyárából a fékvezérlő elektronikát, vámot fizet rá, majd a kész Nissanban lévő elektronika értékéért megint vámot fizet a magyar (vagy német, olasz stb.) vásárló, és a kész Qashqai-t eladni próbáló kereskedő próbál majd árversenybe szállni egy Citroën C3 Aircross-szal a piacon.
Az autógyártók azt állítják, mindent megtesznek azért, hogy ne kelljen leállítani a brit üzemeket, de a végső döntés nem rajtuk fog múlni. Ha nem lehet alkatrészhez jutni a gyártáshoz, muszáj lesz megállítani a gyártósorokat.
Hogy még kellemesebb legyen a brit gyártók helyzete, a hazai piac erős megtorpanást mutatott júniusban. A dízelbotrányok és a szintén levegőben lógó emissziós szabályozási előírások miatt a brit vevők nem mernek dízelautót rendelni, ez szolid 47%-kal(!) vetette vissza a keresletet júniusban a tavalyi számokhoz képest.
