1992., Anglia, a WRC-évad utolsó futama. Carlos Sainz, Juha Kankkunen és Didier Auriol egyaránt esélyes az egyéni világbajnoki címre, bár utóbbi uraknak ez már csak bónusz volna a biztosnak vehető konstruktőri cím mellé. A sors azonban nem akar most is duplázni, mint egy évvel korábban, az egyéni címet a Toyotával versenyző Sainz viszi haza, a Lanciának ezúttal marad a csapat bajnoki cím.
A következő évadban Sainz eligazol a csapattól, a lanciás páros megy a helyére, és két éven át mindent megnyernek, amit csak lehet. Ez azonban történetünk szempontjából már mellékes, hiszen arról az autóról írunk, amivel Sainz világbajnok lett, pályafutása során másodszor és utoljára.
Az autó a diadalmas 1992-es szezon után nyugalomba vonult, másfél évet töltött pihenéssel, majd elővették, átmatricázták, és odaadták Kankkunennek, aki éppen a Szafari ralira készült. Ehhez persze kicserélték a futóművét, mert kelet-afrikai körülmények nem hasonlítanak az európaiakra. A Szafari ralin elég ramatyul szerepel a Toyota pilótája, az egész nem is érdekes már, a tesztautót haza sem viszik Európába: a kölni központ a kenyai Toyota-képviseletnek ajándékozza.
Kenyában helyi raliversenyeken indul az ST185-ös, majd áthajózzák Paraguayba, ahol szintén. Amikor már végleg elavulttá válik, jön egy pasas Európából, és megveszi. Hazaviszi, teljes körűen felújítja – de nem ám az eredeti Sainz-féle állapotra, hanem hogy úgy nézzen ki, mint Juha K. idején. Ízlések és pofonok.
Aztán amikor kész az autó, felteszi a FB-ra. Tökéletes állapotú versenyautó-legenda, tartalék alkatrészekkel, teljes gyári dokumentációval eladó. Az irányár 229 ezer euró, durván 75 millió forint, egy Ferrari Portofino ára. Reméljük, gazdára talál.
