A dél-walesi Pendine városka közelében felvő, 11 kilométeres tengerpartszakaszt száz évvel ezelőtt szemelték ki maguknak a motor- és autóversenyzők; tökéletesen sík, kemény homokja jobb minőségű felülettel rendelkezett, mint a korabeli utak, ezért előszeretettel rendeztek itt versenyeket.
A repülőrajtos, egy mérföldes táv sebességi rekordját közel egy évszázadon át tartotta Sir Malcolm Campbell, aki 1927-ben több mint 280 km/órával száguldott itt legendás Blue Bird versenyautójával. Ezt a sebességet Idris Alba szárnyalta túl 2015-ben, egy Bentley Continental Super Sport W12-essel 290 km/óra sebességet ért el – most ennek a megdöntése volt a cél, méghozzá motorkerékpárral.
Zef Eisenberg 400 lóerős, kompresszoros Suzuki Hayabusával célozta meg magának a 322 km/óra (200 mérföld/óra) átlagsebességet. Első nekifutásra 293,5 km/órás átlagsebességet ért el; a nagyobb tempót az akadályozta, hogy a motorkerékpár hátsó kereke 385 km/óra sebességnél (!) folyamatosan elpörgött, mindezt több mint 3 kilométeren keresztül.
A második próbálkozásra ezért keményebb keverékű abroncsot szereltek fel a miszlikbe szakadt versenygumik helyére. Ezúttal nem is volt gond az abronccsal, az előző próbálkozással járó, extrém igénybevétel azonban a motort is átbillentette teljesítőképességének határán: az erőforrás 314 km/óra sebességnél felrobbant, olajjal borítva be a motorost, sisakját és mindent. A versenyző semmit nem látott, de sikerült stabilan tartani a motort, és biztonságosan megállni vele a homokban, pedig ekkor már a forró kipufogóra is ömlött az olaj.
Maradt tehát az első próbálkozás mért ideje, hiszen ez is bőven meghaladta a korábbi csúcsot.
