De a vasfüggönynek, és a hidegháború akkori formájának leáldozott, így bátran csodálhatjuk a sár elleni küzdelem nehézsúlyú bajnokát, az interkontinentális rakéták cipelésére fejlesztett 12 kerekű MAZ-7904-est. Saját 140 tonnás súlya mellett 220 tonna hasznos tömeg szállítására tervezték, ez így együtt 360 tonna.
Bődületes mennyiségű anyag egy szárazföldi járműnek, ami még csak nem is síneken gurul. Szélessége 6,8 magassága 3,45, hossza 32 méter. Érdekes, hogy az abroncsokat a japánoktól rendelték, a Bridgestone gyártotta a speciális kerekeket. Fő motorja egy M350-es, V12-es dízel 1500 lóerő körüli teljesítménnyel, valamint egy V8-as YaMZ-238 330 lóerővel. Ezt biztosította a nem kis energiaigényű mellékrendszerek, a kompresszoros fék, a hidraulikus kormánymű működését.
Miért épült ez a megalomán masztodon?
A leghitelesebb találgatás szerint a fegyverkezési verseny szülte. Az Egyesült Államok Peacekeeper és Minuteman nukleáris rakétaprogramjával lépést tartva a szovjetek kifejlesztették az RT-23-ast, ami nem lett egy madárcsontú darab. 200 tonna körüli tömegéhez szállítójármű kellett, ez volt a MAZ-7904. Mások szerint az orosz űrprogramban töltött volna be fontos szerepet, a földre visszahulló Enyergija hordozórkétákat gyűjtötte volna be. Bármi is volt a cél, azt nem érték el, Bajkonur környékén még gurultak vele pár ezer kilométert, majd beálltak egy hangárba, és mindenki elfelejtette a hatalmas gépet, míg 2007 környékén fel nem bukkant pár fotó az elhagyottan álló MAZ-7904-ről. 
