A 640 lóerős Huracán EVO adta az alapot a Lamborghini eddigi legfurcsább tanulmányautójához. A műfaj más márkáktól ismerős: az Audi, a Volvo, a Mercedes és még sokan mások építenek morcosított majdnem-offroad verziót prémiummodelljeikből – ki mondja tehát, hogy egy szupersportkocsiból nem készülhet sárbarát kivitel?
A Sterrato 47 mm-rel megnövelt hasmagasságot kapott, az első terepszöget (ez eleve viccesen hangzik) 1 fokkal, a hátsót 6,5 fokkal javították. Az ESP-t laza útfelületre hangolták, a nyomtáv elöl-hátul 30 mm-rel nőtt, a 20 colos kerekekre magas oldalfalú abroncsokat szereltek.
A fenéklemez és a karosszéria egyaránt ütésvédelmet kapott, alumínium és kompozit rétegek védik az autót, a motort és a légbevezető kürtőket. A tetőre és az első lökhárítóra széles pászmájú LED fényforrásokat szereltek.
Az utastérben titán bukókeret, négypontos versenyövek, új szénszálas vázú sportülések, valamint alumínium padlólemez várja a pilótát és navigátorát.
A Sterrato Maurizio Reggiani műszaki igazgató szerint a Lamborghini jövőjét, a Huracán sokoldalúságát hivatott demonstrálni – vajon tényleg így van, vagy csak az orosz vásárlóknak szeretnének kedvezni ezzel a strapabíró szupersportkocsival? Elvileg nem előzmények nélküli a különös autó: a hetvenes években a Lamborghini Jaramából és az Uracóból is készült terepbarát verzió. A gyár teszpilótája, Bob Wallace által épített Jarama Rally (1973) és Urraco Rally (1974) típusokat sivatagi versenyekre tervezték.
Lamborghini Jarama Rally
