A néhány éven belül érkező, második generációs Mirai üzemanyagcellás szedánból tízszer annyit szeretne eladni a Toyota, mint a jelenlegi típusból, a húszas évek végére prognosztizált harmadik széria már ugyanolyan elterjedt modellként léphet piacra, mint napjaink hibridjei – nagy vonalakban ez a konklúziója egy Strategic Analysis nevű amerikai piacelemző szervezet tanulmányának.
A cég számításai szerint egy üzemanyagcella-egység előállítása jelenleg mintegy 11 ezer dollárba kerül. A magas költség oka elsősorban az, hogy drága anyagokból, platinából, titánból és szénszálas kompozitokból épülnek fel a cellák, illetve maga a hidrogéntartály. Minél jobb a hatásfok, ezekből annál kevesebbet kell felhasználni azonos teljesítmény eléréséhez, azaz csökken az ár is. A hidrogén és az oxigén közötti kölcsönhatást (ennek során keletkezik az elektromos áram) elősegítő katalizátor például platinából készül; minden egyes Mirai szedánban 30 grammot használnak fel ebből a nemesfémből. A technológia fejlesztésével csak ezen a ponton akár 300 dollárral csökkenthetők a költségek, írja az elemzés.
Egy üzemanyagcellás jármű akár áramforrásként is használható, mint itt
A költségek azonban méretgazdaságossággal is csökkenthetők: ha a Toyota tényleg megtízszerezi a Mirai gyártását (2025-től évi 30 ezer darabról beszélnek), az a technológiai fejlesztésekkel együtt több mint negyedével, durván 3000 dollárral csökkentheti az üzemanyagcella költségét. Ha pedig széles körben megvalósulnak az egyéb projektek – a hidrogén üzemanyagcellás nyerges vontató, busz és városi iránytaxi –, azzal tovább csökkenthetők a költségek. A harmadik tényező a gyártástechnológia: ma kézzel készül minden egyes Mirai; a szériagyártással jóval olcsóbbá lehet majd tenni az autót.
Hyundai Tucson Fuel Cell
Túlzott optimizmus volna mindez? Nem feltétlenül: az 1997-es, első generációs Prius óta 75 százalékkal csökkent a hajtástechnológia költsége – persze az autó nem lett érdemileg olcsóbb, de használati értéke jóval nagyobb, mint az eredeti, bájosan rusnya szedáné volt.
A technológia árát persze leginkább a gyártók közötti együttműködés viheti le: ha a fejlesztéssel intenzíven foglalkozó márkák (elsősorban a Toyota, a Hyundai és a Honda, de a Mercedes, a General Motors és számos további vállalat is közel jár a megvalósításhoz, a beszállítóiparról nem is beszélve) megosztják egymással kutatási eredményeiket és szabadalmaikat, a költségek egy része átcsoportosítható volna az infrastruktúra fejlesztésébe. Szintén fontos momentum a hidrogén-üzemanyagcella autóiparon túli (pl. háztartási energiatároló egységként történő) alkalmazásának elterjedése.
Honda Clarity Fuel Cell
