Egy autó teljes élettartamára vetített környezeti terhelés jóval több, mint a használat során felhasznált energia kapcsán felszabaduló káros anyagok összessége. A gyártás, valamint a hulladékfeldolgozás környezeti terheit is figyelembe kell venni. A villanyautóknál például az akkucsomag mérete, a benne felhasznált ritka, illetve nehezen újrahasznosítható anyagok mennyisége döntő ebből a szempontból – sokak szerint 2-300 kilométeres hatótávolság felett olyan méretű, tömegű és anyagmennyiségű akkukat kell beépíteni a villanyautókba, ami már nem ellensúlyozható zöld energiával.
Így gondolja ezt egy osztrák mérnök, Frank Obrist is, aki inkább a kis kapacitású akkuk és az azokat menet közben töltő, szerény méretű belső égésű motorok kombinációjában hisz. Ki is fejlesztette saját hajtásláncát, amelyben egy mindössze 95 kg tömegű, 54 kilós, kéthengeres benzinmotort, valamint egy szintén pillekönnyű (98 kg), ám csak 17,3 kWh kapacitású akkucsomagot kombinált. Az autó képes 100 kilométert megtenni tisztán elektromosan (legfeljebb 65 km/óra sebességgel), majd beindul a benzinmotor, és további 1000 kilométert utazhatunk hibrid üzemmódban. A benzinmotor termikus hatásfoka meghaladja a 40%-ot, az átlagfogyasztás az alkotó szerint 2 l/100 km.
Az elülső csomagtérben pont elfér a benzinmotor
Koncepcióját (amellyel voltaképp sokszor találkozhattunk már, az Opel Amperától a BMW i3-ig) egy Tesla Model 3 fedélzetén demonstrálta – ezzel nyilván sokakat magára haragított, hiszen a Tesla a villanyautózás szent tehene, viszont fel is figyelt rá a világ. Az Obrist-féle HyperHybrid már 2023-ban sorozatgyártásba kerülhet, bár egyelőre nem tudni, melyik autógyárnak szeretné eladni találmányát a derék sógor.
