Energiahatékony módszert találtak a műanyag hullladékok lebontására, és egyben kimeríthetetlen hidrogénforrásra bukkantak szingapúri kutatók. A tudósok a fémötvözetekből ismert vanádiumot alkalmazták fény hatására végbemenő folyamatokat beindító, gyorsító folyamatok katalizátoraként. Az új technológia lehetővé teszi, hogy a napfény mindössze hat nap (!) alatt lebontsa az egyébként igen stabil polietilént. Ilyen folyamathoz korábban igen sok energiára (= magas hőmérsékletre) volt szükség, az új rendszerben ehhez elég a látható hullámhosszú fény – a kísérletben mesterséges napfényt alkalmaztak.
Az önmagában is örvendetes, hogy így megszabadíthatjuk a Földet a plasztiktól, ám ez csak a kezdet. A műanyag ugyanis a folyamat során hangyasavvá alakul át. Ez az anyag a hidrogén és a széndioxid legegyszerűbb ismert vegyülete (CH2O2), egyben az üzemanyagcella működtetéséhez szükséges hidrogén praktikus és biztonságos hordozója. Egy liter hangyasav 590 liter (azaz 4,8 dkg) hidrogént tartalmaz. Egy modern hidrogén üzemanyagcellás autó, mint mondjuk a jelenlegi, első generációs Toyota Mirai tartályainak 5 kilogrammos H2-kapacitását tehát kb. 105 liter hangyasavval lehetne biztosítani – a hangyasavból hidrogént előállító technológiát már tavaly bemutatták svájci kutatók.
A hangyasav több szempontból is praktikusabb üzemanyag, mint a sűrített hidrogén: egyrészt tárolásához nincs szükség nagynyomású tartályra, másrészt szállítása megoldható a létező vezetékhálózatokon, illetve tartálykocsikkal.
A technológia egyelőre csupán kísérleti szinten működik, de ha sikerülne ipari léptékben reprodukálni, az rendkívüli mértékben felgyorsíthatná a hidrogén energiahordozóként (üzemanyagként) történő elterjedését.