Bár sok országban szerencsés előjelnek számít, ha valakire rápiszkít egy madár, ugyanezt egy autó fényezésén már senki sem látja örömmel. A Ford autóit azonban még erre is letesztelik, méghozzá mesterséges madárürülékkel.
A laboratóriumban kifejlesztett, szintetikus potyadék annyira valósághű, hogy még tartalmában is hűen követi az európai madárpopuláció nagy részének étrendjét, és persze az ezzel járó magas savtartalmat is. A mesterséges ürüléket spray formában viszik fel a próbapanelekre, amiket az extrém nyári forróságot modellezve 40, 50 és 60 Celsius fokos hőkamrákba tesznek, hogy egészen a végső határig teszteljék a festékréteg korrózióvédelmét.
A madárürülék-teszt csupán egy a sok megpróbáltatás közül, ami a festékmintákra vár. A lefényezett lemezeket ezen kívül bepermetezik még lúgos tisztítószer és foszforsav keverékével, illetve szintetikus pollennel is, utána pedig jöhet a 60 és 80 Celsius fokos kemence 30 percre, hogy kiderüljön, mennyire ellenálló a fényezés a levegőben lebegő részecskékkel vagy fákról csöpögő ragacsos nedvekkel szemben.
A tavasz és a nyár különösen nehéz időszak a fényezett felületek számára, hiszen ilyenkor nemcsak madárból van több, hanem a melegtől lágyabbá válik a festékréteg, ráadásul a napsütés is intenzívebb. Este aztán lehűlnek a fémlemezek, és a rájuk tapadt szennyeződés (így a madárpiszok is) még erőteljesebben odaragad. Ha ezt nem takarítjuk le időben, olyan nyomot hagyhat, amit később már csak különleges kezeléssel lehet eltávolítani.
A madárpiszkot az autón hagyni nem túl jó ötlet. A kocsi fényezésére a fehér rész a károsabb, ugyanis ez húgysav, vagyis vizelet. Az ürüléket az emésztőrendszer állítja elő, és bár mindkét részt egyszerre üríti a madár, ez többnyire olyan gyorsan történik, hogy nincs idejük összekeveredni. Ha a jármű nem várt égi áldásban részesült, érdemes azt szivaccsal és langyos víz, valamint pH-semleges autósampon keverékével lemosni.
