A galvanizálás a Wikipédia magyar kiadása szerint egy olyan „elektrokémiai folyamat, amikor elektromos áram hatására az oldatból […] az elektródán fém válik ki. A galvanizálás […] tömör és sima fémbevonatok előállítása, a bevonó fém ionjait tartalmazó oldatból, „fürdőből”. […] Galvanizálással a katódnak (negatív pólus) kapcsolt fém alkatrész felületére – külső áramforrás segítségével – a bevonó fém ionjait tartalmazó elektrolitból, fémbevonatot választanak le. […] A galvanizálást […] korrózióvédelemre, […] felületkeményítésre (súrlódás csökkentése érdekében), (elektromos) vezetőképesség javítás érdekében […] használják.”
Fontos és hasznos eljárásról van tehát szó, amely azonban a legkevésbé sem veszi figyelembe az iparral szemben manapság táplált hatékonysági elvárásokat. Ahelyett, hogy a (folyékony) fémet vinnék fel a felületre, a tárgyat süllyesztik bele a fémoldatba, tehát a folyamathoz sokkal nagyobb mennyiségű oldatra van szükség, mint amennyi valójában végül az alkatrészre kerül: a többi a gyártás végén megy a kukába.
A Toyota szerint ez baromira nem környezetbarát (és igazuk is van), ezért kidolgoztak egy újfajta eljárást. A fémoldatot egy adagoló fejben helyezik el, amibe áramot vezetnek. Amikor ennek a fejnek az adagoló fúvókáját rányomják az alkatrész galvanizálandó pontjára, a fémionok egy különleges polimer membránon keresztül átvándorolnak az elektródaként viselkedő céltárgyra. A rendszerrel gyakorlatilag rányomdázzák a fémbevonatot az alkatrészre.
Balra az új, helytakarékos berendezés; egy egység elfér egy 1 m2-en.
Jobbra a rendszer lelke, a fémet nyomdázó fej, alatta a céltárgyat rögzítő emelvény
Az új eljárás egyrészt helytakarékosabb, mint a fürdő, másrészt harmincszor kevesebb (azaz 3%-nyi) fémoldatra van csupán szükség a gyártáshoz. A folyamat CO2-kibocsátása is csekélyebb, mégpedig harmadával.
A Toyota két partnerével, a gyártástechnológiáért felelős Mikado Technos vállalattal, illetve a Kanematsu kereskedőházzal közösen megkezdte a nyomtatásos galvanizáló berendezések gyártását, illetve forgalmazását. A következő három év során számos vállalatnál tesztelik és ellenőrzik a technológia működését, majd legkésőbb 2024-től megkezdik annak széles körű, autóiparon túlmutató forgalmazását. Így hosszú távon nem csak a Toyota és üzleti partnerei élvezhetik a technológia környezeti és üzleti előnyeit.
