A Miskolc Rally-n bekövetkezett tragikus balesetet ismét rámutatott arra, hogy az autósport veszélyes üzem és hiába a legkorszerűbb biztonsági felszerelések, a versenyzők soha nem lesznek 100 százalékos biztonságban. Megboldogult Tóth Zsolt gyakran idézte azt a mondást, hogy aki harcol, az sebesül. De mi történik azután, ha a versenyző felépült a sérüléséből? Vissza lehet térni egy komoly baleset után?
Mi jár ilyenkor a versenyző fejében, mennyi időre van szükség, hogy ugyanazon a szinten tudjon teljesíteni a páros, mint a bukás előtt? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ az Eger Rally előtt.
Csányi Botond Klausz Kristóf navigátoraként szenvedett hatalmas balesetet 2017 nyarán, a Rali Európa-bajnokság lengyelországi állomásán, a Rajd Rzeszowszkin. Botiék azóta 32 versenyen vettek részt, nyertek futamot és tavaly sokáig versenyben voltak a Mitropa Kupa bajnoki címért, azaz biztosan kimozogták a korábbi bukást.
„Nehéz. Nyilván nem Kristóf és én vagyunk az elsők és az utolsók, akik estek, sokan tudnának róla mesélni. Szerintem minél előbb vissza kell ülni az autóba. Ez olyan, mint amikor a ló ledob, ott is azonnal vissza kell pattanni a nyeregbe. Nyilván itt a sérülés mértéke határozza meg, hogy milyen gyorsan tudsz visszatérni.”
„Magamból kiindulva, borzalmasan nehéz volt. Mi alapvetően nem vagyunk félősek. Igaz, van bennünk egy tartás, tudjuk, hogy hol van a határ. Ennek meg kell lennie, hogy normálisan tudd csinálni. A Rzeszowszki Rally nekem egy az egyben kimaradt. Egyensúlyzavarom volt, menni nem tudtam, illetve 1 perc után le kellett ülnöm. A bukást egy emlékezetkiesés kísérte, ami a mai napig megvan, mert nem emlékszem a versenyre, se a pályákra, se a bukásra. Talán a szállás és a szervizpark egy-egy apró részlete van meg, olyan szintű agyrázkódásom volt a baleset következtében.”
Augusztus első hétvégéjén szenvedett balesetet a Klausz – Csányi kettős, a lengyel Eb-futamon, de három héttel később már ismét versenyautóban ültek egy hazai viadalon.
„Egy kis versenyen, az oroszlányi MARB futamon tértünk vissza. Tesztversenynek fogtuk fel és duplán neveztünk, hogy minél több kilométert tudjunk megtenni Kristóffal. A nulláról kellett ismét felépíteni az egészet. Az első pár szakasz tragikomikus volt, szörnyen ment. Én többet nézelődtem, mint olvastam, de ez erről szólt, vissza kellett ülni és fokozatosan építkeztünk. Az segít, ha jönnek az eredmények és ez lehet egy célba érés is. A Róma Rallyt hiba nélkül végigcsináltuk, még egy megforgásunk sem volt. Az a verseny is arról szólt, hogy gyűjtsük a kilométert. Ha pedig eredményes vagy, akkor meglesz újra a bizalom is. Ez olyan, mint egy házastársi kapcsolat.”
„Kristófot is megviselte Dudás Gergőék balesete, sokat beszélt róla, amin nagyon meglepődtem, mert ő egy rettenetesen zárkózott személyiség. Azt mondta, hogy pilótaként nagyon nehéz feldolgozni, ha a navigátorod részéről akár csak kisebb sérülés, vagy eszméletvesztés van. Tavaly Berendi Dávid is elájult az autóban Nova Goricán, mi mentettük ki Kristóffal. Nem tudom, hogy a pilótájával, Fogasy Gergővel hogyan mozogták ki azt az esést, de szerintem nehezen. Dávid a bassanoi díjátadón mondta, hogy akkor még migrénes fejfájással küzdött. Gyakorlatilag ugyanúgy járt, mint én. Ez egy hosszú folyamat, sokat kell rajta dolgozni, de aki igazán szereti ezt a sportot, annak sikerül, csak idő kérdése.”
A rali egy csapatsport, ezért teljesen mindegy, hogy a páros melyik tagja hibázott, soha nem keresnek bűnbakot.
„Ha a navigátor téveszt, akkor magunkat tartjuk felelősnek, ha a pilóta ront, akkor pedig ő hibáztatja magát. Ez egy normális emberi reakció. Ennek meg kell lennie, mert akkor megvan a felelősségtudat. Én a mai napig nem hibáztatom Kristófot a baleset miatt. Fel sem merült bennem egy másodpercig sem, mert ez a velejárója ennek a sportnak. Ezzel nem lehet mit kezdeni. Két ember ül az autóban és van egy csapat mögöttünk. Ha valaki hibázik, akkor teljesen mindegy, ki volt az, mert az egész csapat hibázott. Ez egy sport.”
„Tisztában vagyunk azzal, ha beülünk a versenyautóba, akár bajunk is eshet, de mindent megteszünk azért, hogy ezt elkerüljük, akár a biztonsági felszerelésekkel, akár pályabejárással, vagy a versenyre való maximális felkészüléssel. Szerencsére már olyan komoly és biztonságos autókban ülünk, hogy egyre kisebb az esély a sérülésre, de kivédhetetlen. 170-nel a fák között robogni nem egy mindennapos dolog, egy hétköznapi ember számára nem is normális, de mi pont ezért szeretjük. Hallottam már olyat, hogy belehajszoljuk magunkat a veszélybe, de ez nem igaz, a rali nem itt tart. Nem bukócső nélküli Trabantokkal versenyzünk kamikazeként a versenypályákon. Nyilván a veszéllyel számolni kell, de nem úgy állunk oda, hogy meg fog történni a baj. Azért versenyzünk, mert szeretjük ezt csinálni és a leggyorsabbak akarunk lenni.”
A Klausz Kristóf – Csányi Botond kettős is rajthoz áll a bajnokság harmadik futamán, a hétvégi Eger Rallyn. A Ford Fiesta R5-tel versenyző páros a bajnokság ötödik pozíciójából várja a folytatást.
Az Eger Rallyval kapcsolatos információk ezen a linken érhetők el.
Az eredményeket pedig itt követhetitek nyomon.
Szöveg: Vörös Gergely
Fotó: Csányi Botond, Szabó- Jilek Ádám
