Sir Alec Issignois, az eredeti Austin Mini alkotója a hatvanas években álmodta meg a Mini Moke-ot. Ugyan katonai járműként, aminek eredetileg szánták, megbukott, sőt, eleinte civil futkározós járgányként is lanyha volt iránti a kereslet, ám tíz évvel később már hatalmas kultusza lett. Ez ugyan nem mentette meg az apró, célszerűtlen járgányt a dicstelen elmúlástól – 30 év alatt nem egészen 50 ezer darabot gyártottak belőle –, viszont voltak, akik nem tudták kitörölni a tudatukból az autót.
Ilyen például Michael Young formatervező is, aki 2018-ban újraálmodta az eredeti autót, most pedig megkezdődhet a modell forgalmazása.
A új kori Moke nagyobb az eredetinél, bár pontos méreteket nem ad meg a gyártó. A futómű korszerű (elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros), a kormány hidraulikus szervós, elöl tárcsafékek dolgoznak. A motor egy viszonylag modern, 1,1 literes, négyhengeres, 66 lóerős egység, amely a kódneve alapján a kínai Cherytől származik. A váltó lehet kézi vagy automata.
Vízálló ülések, puritán környezet. Eső esetén vászontető és vinil ajtók patentolhatók fel, ahogy a fenti képen látható.
A motor Euro4-es károsanyag-kibocsátása éppúgy alkalmatlanná teszi az autócskát a normális közlekedésre, mint a biztonsági rendszerek teljes hiánya (sem légzsákokat, sem blokkolásgátlót nem kínálnak, és modern lökhárító sincs, csak egy-egy acélrúd elöl és hátul), de egy ajtók és tető nélküli autótól ez talán nem is feltétlenül elvárható. Meglátásunk szerint villanymotorral nagyságrendekkel érdekesebb lett volna a Mini Moke; talán később ez az opció is felmerül majd.
Van viszont tizenhárom különböző, főként vidám szín. Ráadásul ezekből külön-külön választhatjuk meg a karosszéria, a lökhárítók, a bukókeretek és a hűtőmaszk tónusait, ha hajlandóak vagyunk erre áldozni.
Az autóból egyelőre 56 darabot készítenek, a típus 56. születésnapjának tiszteletére. Az árakról nincsenek információk.
