Amikor a villanyautót nem azért szeretjük, mert csendes és nem szennyezi a környezetet (legalábbis a felhasználás pontján), hanem mert megússzuk vele a benzinkútra járást, akkor biztosan tudhatjuk, hogy az emberi lustaság (az ostobasághoz hasonlóan) határtalan. Azt is tudjuk ugyanakkor, hogy a jelentős találmányok többségét pont az emberi lustaság hívta életre, az emelőtől kezdve a keréken át a szeletelt kenyérig.
Lám, a Toyota máris talált egy megoldást a tankolás problémájára. Ez annyiban különbözik a Volkswagen korábbi, hasonló rendszerétől, hogy ott csak egy parkolón belül mozognának a töltőrobotok, és csak áramot adnának az autóknak. Itt viszont a jelek szerint nagyobb távolságokat is ki tud szolgálni az önjáró benzinkút, ráadásul többféle üzemanyagot is vihet magával: áramot (akkumulátorban vagy hidrogén + üzemanyagcella formájában), benzint, gázolajat, amit akarsz.
A robotvezérelt tartálykocsi hívásra érkezik, műholdas helymeghatározás segítségével megkeresi autónkat (megadhatjuk neki jelenlegi vagy későbbi címünket), majd feltölti azt a kívánt típusú energiahordozóval. Úgy volna az igazi, ha sem a hívásban, sem a tankolásban nem kellene közreműködnünk, de ezt egyelőre nem látjuk megoldottnak.
A töltőrobot-flottának egyébként szerintünk akkor volna igazán előnye, ha egy jelenleg nehezen elérhető üzemanyagfajtát kínálnának így: a hidrogént. Ez elősegíthetné az üzemanyagcellás járművek elterjedését, áthidalva a H2-töltő infrastruktúra jelenlegi – gyakorlatilag teljes – hiányát.
