A Ford 1984-ben mutatta be összkerékhajtású, turbómotoros, B-csoportos rali versenyautóját. Habár a világbajnokságban kiválóan hangolt futóműve ellenére nem bizonyult különösebben ütőképesnek, radikális megjelenése miatt homologizációs példányaira a mai napig különleges kincsként tekintenek a gyűjtők.
A cikkünkben szereplő példány egy késői gyártású Evolution kivitel, amelyet az eredeti 1,8 helyett már a nagyobb, 2,1 literes turbómotorral szereltek. Az autót egy kaliforniai vevő rendelte meg utcai használatra, méghozzá meglehetősen konkrét igényekkel. Nyersbőr Momo versenykormánnyal, AP Racing rali fékrendszerrel, Speedline versenyfelnikkel és 600 lóerőre hangolt motorral érkezett a gyárból az autó. A motortuning különösen nagy figyelmet érdemel: a műszerfalról szabályozható töltőnyomású, nagyobb turbót, az IMSA versenyszériából származó köztes töltőlevegő-hűtőt, valamint verseny kipufogórendszert kapott.
Egy átlagembernek ez is sok volna, az RS200 tulajdonosa azonban nem volt boldog, így elküldte a motort Angliába, a versenymotorok építésére szakosodott Brian Hartnak. Mivel annak idején Hart úr fejlesztette ezt a motort, pontosan tudta, mit kell tennie vele: vadonatúj motorvezérlést épített, kifejezetten utcai használatra, és miközben megbízhatóbbá és tartósabbá tette az erőforrást, még kb. 100 lóerőt belepakolt: 700 lóerős csúcsteljesítményét 8000/percnél adta le a négyhengeres turbómotor.
Egy független szakértő szerint ezzel a beavatkozással biztonságosabb és civilizáltabb lett az autó, mint az RS200 bármely más példánya – miközben brutálisan erős maradt.
Az autó az elmúlt 20 évben visszafogott használat mellett gondos ápolást kapott, ám legújabb tulajdonosa úgy döntött, ideje modernizálni a belső tartalmat, és az utolsó csavarig átépíttette a motort, valamint a fékrendszert. A teljesítmény így 615 lóerőre csökkent, ám drámai mértékben javult az autó vezethetősége.
Most ebben a formában, hiánytalan dokumentációval kívánják eladni az autót. A vételárat csak komoly érdeklődőkkel közlik, de annak fényében, hogy a motor és a fékrendszer átépítésére több mint 200 ezer dollárt (kb. 60 millió Ft) költöttek, nem valószínű, hogy fillérekért kótyavetyélnék el a négyméteres hosszával a modern kisautók méretosztályában játszó autót.
