Az angliai Bristolban régóta városi legendaként emlegetik a csalót, aki mintegy két évtizeden át károsított meg jóhiszemű családokat, majd az egyik pillanatról a másikra felszívódott a parkolásért beszedett, jogtalan díjakkal.
Egy szervezet most utánajárt a legendának, és úgy tűnik, nem alaptalan a szóbeszéd.
A kérdéses terület amolyan senki földje: egy hatalmas mező, amely elvileg mindenkié – a helyieké, kirándulni vágyóké –, az önkormányzat mégis kisajátította és bérbe adta azt, majd a bérlő további bérlőt: a helyi állatkertet vont be az ügyletbe.
Ennyi áttétel már elég is ahhoz, hogy senki ne tudja, mi is történik valójában a környéken. A legenda szerint a csaló pont ezt használta ki: az önkormányzat azt hitte, az állatkert embere, ők pedig fordítva. Ez utóbbit ugyan nem erősítette meg az állatkert, de tekintve, hogy az egészre egy ellenük indított per kapcsán derült fény, mivel a helyi lakossági fórum szerint a mező parkolóként történő hasznosítása teljesen jogszerűtlen, talán nem is csoda, hogy nem nyilatkoznak.
Annyi bizonyosnak látszik, hogy 1998 óta egyenruhás parkolóőrök dolgoznak a területen, és parkolójegyet is adnak az autósoknak. 1958 és 1983 között az önkormányzat, ’83 után az állatkert szedte a pénzt, de már előtte is dolgoztak a területen olyanok, akik „önkéntes díjfizetésre” biztatták az autósokat. 1978 és 1998 között állítólag egy bizonyos S. W. Barrett úr felügyelte a tevékenységeket, de senki nem tud róla semmi közelebbit – könnyen lehet tehát, hogy mindenki a másik fél emberének hitte őt, és így zavartalanul verhette át a látogatókat.
