Amerikának kiszáradt sós tavai, Németországnak kiváló minőségű aszfaltjai vannak – az oroszoknak meg egyik sem. Van viszont telük, méghozzá kemény, amikor a legnagyobb tavak is keményre fagynak.
Andrej Leontyev autós újságíró és autóversenyző ezért jó húsz évvel ezelőtt gondolt egyet, és egy barátjával elkezdett a Bajkál-tó befagyott felszínén száguldozni. Az évek során komoly rendezvény és az FIA által elismert mérési infrastruktúra kerekedett a mókázás köré.
Leontyev immár tizennyolc éve fut rekordokat a jégen; ha valaki, ő pontosan tudja, hogy hogyan is kell jégen vezetni – mert nem elég, hogy csúszik (tízszer csúszósabb, mint a vizes aszfalt), de természetes felület lévén egyenetlen is: bordák, törések tagolják a felületet, ráadásul a nyílt terep miatt komoly széllökésekkel is kell számolniuk azoknak, akik itt száguldásra adják a fejüket. Folyamatosan dolgozik tehát a futómű, a kormánymű, és elég egy óvatlan mozdulat ahhoz, hogy elszabaduljanak a lóerők.
Leontyev idén márciusban egy Lamborghini Urus volánja mögé ült, hogy megdöntse a tó abszolút sebességi csúcsát. Az FIA orosz tagozata mostanra hitelesítette a mért eredményeket: álló rajttal 1000 méteren 114 km/órát ért el a nagy crossover, de ez csak a kezdet volt, a végsebesség ennek több mint kétszerese, 298 km/óra volt. Annak fényében, hogy az Urus optimális körülmények mellett 305 km/óra sebességre képes, ez félelmetesen jó teljesítmény.
A 650 lóerős Lamborghini Urus egyébként aszfalton 3,6 mp alatt gyorsul 100 km/órára, 200-ra pedig 12,8 másodpercig tart a sprint.
Mi a Vezessnél is többször autóztunk már a befagyott Bajkál tavon, az alábbi cikkekben elolvashatod, hogy milyennek éltük meg a kalandot:
