Pihenésre nem maradt sok idő a túraautó-világkupa csehországi visszatérése után, mivel a mezőnynek alig néhány nap alatt kellett átruccannia a mosti pályától mintegy 1700-1800 kilométerre, Franciaországban található Pau-Arnos-i pályára. Okkal lehetett aggódni a helyszínválasztás miatt a hétvégét megelőzően szintkülönbségekben burjánzó, old-school karaktere miatt, amit magasabb szinten jegyzett bajnokság korábban még nem tapasztalhatott.
Kétszer is a szívünkhöz kellett kapnunk már az első szabadedzésen: előbb Mikel Azcona piruettezett a Zengő Motorsport Cuprájával a sikánnál, majd Luca Engstlertől láthattunk egy látványos kicsúszást a 7-es kanyarnál – az ifjú Hyundai-pilóta stílusos csapata névadó támogatójának tábláját bontotta le. Nagyobb autótöréssel szerencsére egyik eset sem járt, miközben Yvan Muller kezdett az élen a Lynk & Có-val, a magyarok közül Tassi Attila (Honda) ötödik, Michelisz Norbert (Hyundai) pedig nyolcadik lett, Boldizs Bence (Cupra) a sor végén nyitott.
Azcona a második szabadedzésen is átélt egy meredekebb szituációt, akárcsak Néstor Girolami (Honda) vagy Gilles Magnus (Audi). A szombati nap mindenesetre a Lynk & Co uralmát hoztát, hiszen a két szabadedzés után az időmérő edzésen is a kínai gyártóé lett az elsőség. 2019 óta először szerzett pole-t a WTCR-ben Yvan Muller, a négyszeres világbajnok mögött viszont két Hyundai-pilóta végzett Jean-Karl Vernay és Michelisz révén, utóbbi már a Q1-ben is értékes pontokkal gazdagott második idejének köszönhetően. Ezzel szemben Tassi és egy kivétellel a Zengő-Cuprák is búcsúztak már a Q1 végén.
Hamar vonatozásba fulladt vasárnap az első verseny, lényegében már a biztonsági autó távozásával, melyre Tiago Monteiro kilökése miatt volt szükség – a Honda portugálja Yann Ehrlacher (Lynk & Co) támogatásával került a szalagkorlátba, a franciát még vizsgálják az esetért. Pozíciócsere ezután már csak csapatutasítás útján történt a pályán, ami a magyaroknak azért lehetett kifejezetten fájó, mert Micheliszt utasították arra, hogy adja át a helyét Vernay javára, és elegánsan félre is húzódott a célegyenesben.
Tíz verseny és zsinórban tíz különleges győztes után pedig megtört a WTCR sokszínűségi szériája, fordított rajtrácsos pole-ját ugyanis a rajtot leszámítva könnyen győzelemre tudta váltani Frédéric Vervisch (Audi). A Comtoyou Racing belga versenyzője mögött Thed Björköt (Lynk & Co) intette le másodikként a kockás zászló, a dobogó legalsó fokára pedig Michelisz csapattársa, Gabriele Tarquini állhatott fel. Tassi a 12. helyen végezve négy pontot gyűjtött, a Zengő Motorsportnak csak Mikel Azconával sikerült a legjobb tizenötben zárnia.
A második futamon az időmérő győztese, Yvan Muller indulhatott az élről, őt azonban rögtön lerajtolta Vernay, míg Michelisz megtartotta mögöttük a harmadik helyet. Már-már kinézett az idei harmadik dobogós helyezése a magyarnak, amikor öt körrel a vége előtt vibrációra kezdett el panaszkodni, ezzel az addig unalmas körözgetésből álló verseny hirtelen a feje tetejére állt.
Jelentős tempót veszített a Hyundaijal, így hamar a nyomába ért Urrutia, aki a 10-es kanyarnál meg is lökte őt, majd mögöttük Guerrieri és Vervisch is érintőre vették egymást, az argentin így a címvédő éllovas mögé esett vissza. Az uruguayi után az egész kakaskodásból profitáló Vervisch is megelőzte Micheliszt, míg Ehrlacher és Guerrieri kettőse is elkezdte igen harapósan kóstolgatni egymást. Kettejük párharca a sikánnál harapódzott el igazán, aminek eredményeként a gumibálát is kiütötték, emiatt jött a biztonsági autó.
Úgy tűnt, ez legalább az ötödik helyet megmentheti Michelisznek, az utolsó kör utolsó méterein viszont Ehrlacher így is legyorsulta őt; a nyitóképen látható különbség számokban leírva csupán 73 ezredmásodperc. Vernay szinte rajt-cél sikerrel szintén feliratkozott a duplázók közé, a dobogón még Muller és Urrutia zárt. Tassi pont nélkül maradt, Huff és Azcona 14-15. helye révén a Zengő Motorsportnak sem csurrant-cseppent túlságosan sok.
Három héttel a tervezett olaszországi folytatás előtt Ehrlacher 16 ponttal előzi honfitársát, de Vernay mögött Guerrieri 22 egységnyi lemaradása sem tetemes. Michelisz a 9. helyen már nehezebb helyzetben van 49 pontos hátrányával, főleg két hétvégével a szezon vége előtt. Tassi a 15., Boldizs a 19. az egyéni bajnokságban.
Az első futam végeredménye:
1. Frédéric Vervisch (belga, Audi)
2. Thed Björk (svéd, Lynk & Co) +1,069 másodperc hátrány
3. Gabriele Tarquini (olasz, Hyundai) +5,045 mp. h.
…
7. Michelisz Norbert (magyar, Hyundai) +11,281 mp. h.
…
12. Tassi Attila (magyar, Honda) +18,971 mp. h.
…
16. Boldizs Bence (magyar, Cupra) +21,878 mp. h.
A második futam végeredménye:
1. Jean-Karl Vernay (francia, Hyundai)
2. Yvan Muller (francia, Lynk & Co) +1,531 másodperc hátrány
3. Santiago Urrutia (uruguayi, Hyundai) +2,457 mp. h.
…
6. Michelisz Norbert (magyar, Hyundai) +7,928 mp. h.
…
16. Tassi Attila (magyar, Honda) +14,326 mp. h.
…
19. Boldizs Bence (magyar, Cupra) +15,940 mp. h.
Dráma után magyar siker az ETCR-ben
Pau-Arnos-ban versenyzett a Pure ETCR mezőnye is ezen a hétvégén – idén utoljára. Az év utolsó fordulója előtt még hárman harcoltak a bajnoki címért: a Zengő Motorsport két pilótája, Azcona és Mattias Ekström mellett a hyundaios Vernay. A küzdelem egészen az utolsó szuperdöntőig kiélezett maradt, a bajnoki cím pedig végül Ekströmnél landolt egy drámai finálé után.
A B-szuperdöntő rajtjánál ugyanis a Romeo Ferraris-M1RA Alfa Romeójával versenyző Philipp Eng megpróbált Ekström előtt elfordulni az 1-es kanyarban, aminek következtében mindkét autó jócskán megsérült. A ralikrossz-vb-n és a DTM-ben is két-két vb-címet nyert svéd egykörös hátrányban, egy harci sérült Cuprával térhetett vissza a pályára – ám mivel teljesítette a táv 75%-át, 5. helyével is Vernay előtt tudott zárni négy ponttal, hiába volt a hétvége messze legeredményesebb pilótája a francia.
Ekström sikere révén a Zengő Motorsport a csapatbajnokság után az egyéni összetettben is győzött. A magyar csapat ráadásul három autójával a legjobb négy között végzett: Azcona 20 pontos hátránnyal lett harmadik, míg Gené már 60 egységgel volt lemaradva a negyedik helyen. Nagy Dániel, a sorozat egyetlen magyar indulója többször is csapatjátékosként viselkedve tizedik lett Franciaországban, az összetettben így nyolcadikként fejezte be az ETCR első, történelmi idényét.