Egy Caton nevű vállalkozás nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy életre keltse a klasszikus brit ipari formatervezés legendás alkotásait. Nem kizárólag autókban gondolkoznak, első alkotásuk azonban az, méghozzá egy Austin Healey 100-as.
Az eredetileg 1953 és 1956 között gyártott autó végsebességéről kapta a nevét (100 mérföld/óra, azaz 161 km/óra), és bár utódja, az Austin Healey 3000 tagadhatatlanul ismertebb, az ínyencek számára a valamivel kisebb 100-as az igazi, eredeti „nagy” Healey. Az sem mindegy, hogy bár a vevők szerették a későbbi hathengeres, nagy teljesítményű motorokat, a cégalapító Donald Healey jobban kedvelte a kisebb tömegű, könnyebben tuningolható négyhengeres blokkjukat.
Ezért is döntött úgy a Caton, hogy elsőként ezt a modellt – annak is legkorábbi, BN1 típusjelű verzióját hozza vissza az élők sorába. A módszer az ilyenkor szokásos: a formavilág és a funkcionalitás változatlan, az anyaghasználat és a műszaki tartalom azonban a XXI. századot tükrözi, így összességében sokkal könnyebben használható autót kapunk, de klasszikus vonalvezetéssel.
Ez utóbbin a lehető legkevesebbet változtattak: tulajdonképppen csak a modern első futómű helyigénye, illetve a LED-es fényszórók sajátosságai igényeltek módosítást. A modern gyártástechnológiáknak köszönhetően az autó összességében letisztultabb, egyenletesebb képet mutat, a hegesztési varratokat teljesen eltüntették. A legjelentősebb eltérés az első kerékdob mögötti légkivezető nyílás, de a motorházfedél is domborúbb, mint az eredeti – mindkét módosítás erőteljesebbnek mutatja az autót.
Az első és hátsó ütközőket feleslegesnek ítélték, a csomagtérfedél külső zsanérjait rejtett, belső forgópántokra cserélték, a fogantyú nélkül kivitelezett, utastérből nyitható fedelet gáztöltésű teleszkópok emelik meg.
A tervezés során először rendkívüli aprólékossággal beszkennelték a teljes karosszériát. A gyártás részben CNC-esztergán, részben kézi munkával történt, az előbbi 0,2 mm-es pontosságú illesztéseket, az utóbbi pedig tökéletesen korhű hangulatot eredményezett.
Hogy a korabeli autók rozsdásodási hajlamát elkerüljék, a Caton két héten át tartó, többfázisú kezelésnek veti alá a nyers karosszériát, amelynek során nemcsak korrózióvédelmet kap az autó minden négyzetcentimétere, hanem fényezést is: még a csomagtartó belső lemezeit is lefestik.
A keréktárcsák 72 küllős, fekete alumíniumdarabok, szárnyas központi kerékcsavarral; az abroncsok modern keverékű, de klasszikus mintázatú Michelin darabok.
Az utastérben keskenyebb padlóalagút teremt elegendő helyet két személy kényelmes utazásához – ma egész egyszerűen nagyobbak az emberek, mint hetven éve. A gyári üléspróbák tanúsága szerint egy 180 centis testmagasságú vezetőnek még előre is kell húznia az ülést, hogy kényelmesen ülhessen, hely tehát van bőven. Hogy a szél se zavarja a hórihorgas embereket, a szélvédő magasságát is megnövelték.
Az eredeti három- helyett ötfokozatú kézi váltót kapott az autó, a váltókar a kormányoszlop helyett a kardánalagútból nő ki, ami bár nem korhű, de sokkal könnyebben kezelhető. A motorsportból származó pedálsor helytakarékos kialakítású. További helyet nyertek azzal, hogy eltávolították a vászontetőt, valamint annak fedőponyváját – aki modern Healey 100-assal akar utazni, az várja meg a szép időt. Audiorendszer nincs, de USB-töltőport akad; az ajtózsebekben elfér egy-egy vizespalack.
A lényeg a végére maradt: a 3,0 literes motort Healey-specialisták hangolták át a modern kor igényei szerint: az elemeire szedett motor minden alkatrészét könnyítették, a mozgó alkatrészeket kiegyensúlyozták, a főtengelyt acélból gyártották újra, módosították a csapágyházakat, megnövelték a sűrítési viszonyt, a vezérműtengelyt pedig a motorsportból származó, agresszív profilú szelepemelőkkel ellátott darabra cserélték. A keverékképzést két darab nagy átmérőjű porlasztóra bízták, az égéstermékek oldalt kivezetett versenykipufogón keresztül távoznak. A blokk így 185 lóerőt ad le, így a végsebesség bőven meghaladja a 100 mérföld/órát.
A kardántengelyt megerősítették, blokkolásgátló és menetstabilizáló egyáltalán nincs, ugyanakkor a lassításról belső hűtésű tárcsával, többdugattyús nyergekkel szerelt fékrendszer gondoskodik.
A futómű geometriája megegyezik az eredetivel, ami nem bak, mert elöl kettős keresztlengőkarokat találunk. Hátul továbbra is laprugókat alkalmaznak, a kormány szervótlan.
Az autóból mindössze 25 darab készül, az ügyfél minden kívánságát megvalósítják, a vevők többek között szabad bejárást kapnak a Caton üzemeibe, így nyomon követhetik a gyártás folyamatait. A színek és kárpitanyagok kérdését szintén teljes egészében a vevőre bízzák.
