Az Abarth 131 Rally igazi vadállat volt, versenyváltozata szárazkarteres blokkot és mechanikus befecskendezőt kapott, teljesítménye elérte a 240 lóerőt. Mindez három konstruktőri és egy egyéni világbajnoki címre volt elegendő.
Ennél szelídebb volt az utcai variáns, amelynek kettős felül fekvő vezérműtengelyes, négyhengeres motorja 140 lóerőt adott le. A korabeli FIA-előírásoknak megfelelően az utcai modellt is szinkronizálatlan versenyváltóval szerelték.
A modellből négyszáz példányt építettek még 1976-ban, homologációs célra. A karosszéria átalakítását a Bertonéra bízták: egyrészt műanyag sárfogókat, valamint motorház- és csomagtér-fedeleket építettek be, másrészt áttervezték a vázszerkezetet, hogy hátra is független felfüggesztést szerelhessenek be.
Ehhez képest kifejezetten nagyvonalú az Abarth, hogy az Abarth 695 Tributo 131 Rally emlékmodellből nem 400, hanem 695 darabot készít.
Motorja a jól ismert 1,4 literes egység 180 lóerős változata, amely 6,7 mp alatt gyorsítja 100 km/órára a kicsi autót, a végsebesség 225 km/óra.
Az Abarth 695 Tributo 131 Rally széria Koni FSD lengéscsillapítókat, valamint egyedi Brembo fékeket kap – az eredeti utcai Abarth 113 Rally modellek leggyengébb láncszeme az alulméretezett fékrendszer volt, erre azonban itt nem lehet panasz, elöl 305, hátul 240 mm-es belső hűtésű tárcsák lassítják az autót.
A háromrétegű, kéttónusú Rally-kék fényezés (a tetőoszlopok feketék) mellett szimpla kék és szürke színben is kérhető az autó. A megjelenést 17 colos fekete keréktárcsák és kétszer két végcsöves Record Monza Sovrapposto sportkipufogók teszik teljesé. Elmaradhatatlan a 0-60° tartományban állítható hátsó légterelő, amely komoly leszorítóerőt biztosít. Jópofa geg, hogy „húsvéti tojások”, azaz rejtett bennfentes utalások találhatók mindenütt: a 131 Rally sziluettje az ajtókon, az Alcantara borítású műszerfalon, valamint az új ülések fejtámaszain is megjelenik.
A szövetkárpitozású Sabelt sportülések kék betétjei és díszöltései az eredeti homologációs szériát idézik.