Huszonkét millió: ennyi példányban talált gazdára az eredeti Bogár és annak számtalan módosítással létrehozott leszármazottai. Ezt a hatalmas számot elosztották egymillióval, így jött ki a huszonkettő: ennyi példányban fogják gyártani a Milivié 1-est, amely nem másolat, nem újraértelmezés, hanem valahol a kettő között van. Alapját minden esetben egy különösen jó állapotú 1303-as adja majd, amelyet több mint ezer munkaórával alakítanak át valamivé, amit egyelőre csak közepesen igényes rajzokon mutatott be az alkotó csapat, és amiért példányonként legalább 570 ezer eurót, azaz napi árfolyamon 228 millió forintot kell majd kifizetnie a vevőnek.
Az így kapott autó formailag meglehetősen hasonlít az eredetire, pedig tucatnyi ihletadó forrásból ollózták azt össze – leginkább Porschékból. A kacsafarok a 904-es, a kipufogóvégek a 935-ös, a kerékív kivágásának vonala a 956-os öröksége. A hátsó kerékdob kilépő élének homorú nyomatát a 964 ihlette, az orr egyenes, vízszintes vonalához a 718 RSK állt modellt, míg a kétszínű első splitter az 1949-es, alumíniumkarosszériás 356 Gmünd kupé orrára emlékeztet. Hosszan folytathatnánk a sort, de talán ennyi is elég, hogy megértsük a tervezői szándékot.
Noha a műszaki alapokat a Bogár adta, azokat olyan mértékben dolgozzák át, hogy akár vadonatúj konstrukciónak is tekinthetnénk az alkotást. A projekt legfontosabb ismérve, hogy az ötletgazda Jonathan Engler és befektetői ellenálltak a kísértésnek, és villanymotor helyett klasszikus léghűtéses boxermotort szerelnek az autóba – igaz, olyat, ami VW Bogárban soha nem dohogott. A kézzel épített, 2,28 literes négyhengereshez egy Porsche Carrerából kiemelt négyfokozatú ZF automata sebességváltót társítottak.
Ez utóbbit szintén teljesen átdolgozták. Három üzemmódja közül az egyik a normál, a másik egy agresszív, sportosabb vezetési stílust támogat, míg a harmadikban kézzel kapcsolhatjuk a kormány mögé szerelhető fülekkel.
A futómű elöl és hátul egyaránt kettős keresztlengőkaros, minden paraméterét egyedileg, a vásárlóval egyeztetve állítják be – feltételezve, hogy az ügyfél tudja, mit csinál. A fékek a motorsportból származnak, a keréktárcsák 19 colosak, de stílusukban a hatvanas éveket idézik.
Az utastér főbb vonalaiban az eredeti prototípussal mutat rokonságot – ilyen részlet a mélyre nyúló műszerfal és az abban kialakított, nyitott tárolórekeszek – ugyanakkor a műszeregység egy 12,3 colos digitális kijelző, amely közös fedlap alá került egy másik, ugyanekkora multimédiás monitorral. Utóbbin ugyanakkor az eredeti autó analóg órája jelenik meg. Nyomógombok nincsenek: helyettük a műszerfal borításába (intelligens textília) integrált érintésérzékeny felületeken keresztül vezérelhetők az egyes funkciók.
Az autóban négy darab karbonvázas, fűthető kagylóülést találunk, a vadonatúj padlókonzol végighúzódik a belső téren. A hátsó ülések mögött, a motortér elválasztófalában csomagtartó rekeszt alakítottak ki, ahová pont beférnek a méretre készített, egyedi táskák.
A csomagot magnézium hangszórók, nyolc parkolóradar, első és hátsó parkolókamera, automata távolsági világítás, sebességfüggő szervokormány, hőcserélős klímaszabályozás, valamint okostelefonos, műholdas kommunikációs rendszer egészíti ki, így a fontosabb rendszeradatok a távolból is leolvashatók.
