Sergio Farina néven született 1926. szeptember 8-án Torinóban. Édesapja, Battista avagy „Pinin” Farina sikeres autótervező volt, aki 1930-ban alapította meg karosszériaépítő vállalkozását Carozzeria Pinin Farina elnevezéssel. Sergio 1950-ben csatlakozott a családi vállalkozáshoz, miután gépészmérnöki diplomát szerzett a torinói műszaki egyetemen, de szinte a kezdetektől részt vett a formatervezési munkában.
A dinamikusan fejlődő cég történetében 1951-ben nyílt új fejezet, ekkor találkozott ugyanis Maranello és Torino között félúton, Tortona egyik vendéglőjében Battista a legendás autógyártó Enzo Ferrarival.
A sikeres tárgyalást követően hazafelé, az autóban közölte fiával, hogy minden, a Ferrarival kapcsolatos feladatot rábíz.
Bár a szaksajtó nem jósolt nagy jövőt az együttműködésnek, az végül több mint hat évtizeden át tartott és legendássá vált. Sergiónak sikerült olyan technikai fejlesztésekre rábirnia Enzo Ferrarit, amelyeket aztán világszerte elfogadtak és alkalmaztak. Ilyen volt például a középmotoros elrendezés, avagy a légellenállást csökkentő légbeáramlók alkalmazása, melyekkel jócskán csökkent a gépkocsik üzemanyagfogyasztása.
Sergio Pininfarina, még 1990-ben.
Battista Farina 1961-ben Pininfarinára változtatta saját és cége nevét, amit Sergio is fölvett. A cég irányítását 1966-ban, apja halála után vette át, vezetése alatt vált a Pininfarina az autóipar meghatározó dizájnközpontjává, ahol a kocsik mellett vonatokat, lakberendezési tárgyakat, elektronikai eszközöket terveztek, kihangsúlyozva az adott tárgy formájának esztétikumát.
Olyan legendás autók tervezése fűződik nevéhez, mint a Ferrari Testarossa (1984), a Fiat 124 Spider (1986), az Alfa Romeo 164 (1987), a Peugeot 406 Coupé (1996), a Ferrari Enzo (2002), a Maserati Quattroporte (2003), vagy a Ferrari Scaglietti (2004).
A Pininfarina cég a kezdetektől sok pénzt fordított modernizálásra: 1966-tól elindult a kutatási és fejlesztési központjuk, amely 180 alkalmazottat foglalkoztatott, így akár évi 25 prototípust is építhettek. 1967-re elkészült a modern tervezőközpont, 1972-ben pedig Olaszországban elsőként az életnagyságú modellek tesztelésére alkalmas szélcsatorna. Ezek az újítások a világ élvonalába repítették a Pininfarinát, melynek nevéhez akkor több mint 40 szériagyártású és 70 koncepcióautó formaterve fűződött, többségüket maguk is gyártották. 1986-ban új gyártelepet építettek, és ugyanebben az évben vitték tőzsdére a céget.
A Ferrari Scaglietti karosszériája.
Sergio Pininfarinát 1979-ben az európai parlamenti választásokon az Olasz Liberális Párt színeiben (PLI) EP-képviselővé választották, öt évvel később újrázni tudott. Mandátumáról 1988-ban lemondott, mert a Confindustria – az olasz gyáriparosok szövetségének – elnöke lett, ezt a tisztséget 1992-ig viselte. Érdemei elismeréséül Carlo Azeglio Ciampi olasz államelnök 2005. szeptember 23-án örökös szenátorrá nevezte ki.
A Pininfarina cég ügyvezetői pozícióját 2001-ben fia, Andrea vette át, Sergio a vállalat elnöke maradt egészen 2006-ig, ezután tiszteletbeli elnök volt. Az Amerikában ismert Automotive Hall of Fame-be 2007-ben, míg ennek európai megfelelőjébe egy évvel később választották be. Az üzleti élettől 2008-ban vonult vissza, miután Andrea fia motorkerékpár-balesetben életét vesztette, helyére kisebbik fia, Paolo lépett. Sergio Pininfarina ezután a nyilvánosságtól elvonultan élt, a hírek szerint hosszú betegség előzte meg 2012. július 3-án bekövetkezett halálát.
A repülőgépek, személygépkocsik és haszongépjárművek gyártásával foglalkozó indiai Mahindra Group ipari csoport 2015-ben megvásárolta a 85 éves múltra visszatekintő és nagy nemzetközi presztízsnek örvendő, időközben azonban jelentős adósságot felhalmozó autóipari formatervező stúdiót. Németországi cégük, az Automobili Pininfarina 2019-ben mutatta be első elektromos járművét, a hiperautót a cégalapító emlékére Battistának nevezték el. A mindössze 150 darab, egyenként több mint kétmillió eurós luxusautó gyártása és értékesítése 2021-ben kezdődött el.
