Sok mindent lehet sejteni a Bugati W16 Mistral kapcsán, egy valami azonban egészen bizonyos: él a világon 99 ember, aki hajlandó ötmillió eurót, azaz kétmilliárd forintot kifizetni egy autóért. Ennyibe kerül ugyanis a Mistral, amelynek a teljes szériáját előre eladták, mint a kilencvenkilenc darabot.
Ennél persze nyilván jóval többen szerették volna megkaparintani a W16 Mistralt, hiszen a Veyron 2015-ös kifutása óta nem kínált nyitható tetős modellt a Bugatti.
Most egy különleges alkalom hívta életre a roadster műfaját a francia hipersportkocsi-gyártónál: hamarosan beszüntetik a 8,0 literes W16-os, négy turbós motor gyártását, és erre a szomorú apropóra tervezték meg a Mistralt, pontosabban W16 Mistralt, hiszen ha már az erőforrás miatt jött létre a modell, a nevében is helyet kapott a blokk.
A motor egyébként az eddigi legerősebb kivitelében, a Chiron Super Sport 300+-asban megismert kivitelében került az autóba, ami 1600 lóerős csúcsteljesítményt jelent.
Ami a dizájnt illeti, a tetőt nem egyszerűen levágták az autóról, hanem újratervezték a tetőoszlopokat. Ez utóbbiakhoz erősen ívelve kanyarodik hátra a szélvédő, amelynek felső éle meghatározza az oldalablakok vonalát. Ezek aztán az oldalsó légbeömlők ívében folytatódva kanyarodnak vissza az első kerekekhez, a Chironénál inasabb, aszketikusabb formával vértezve fel a modellt.
Az első lámpatestek a Divo és a La Voiture Noire függőlegesen elrendezett stílusát követi, az X alakú zárófények a Bolide hasonló megoldásának merészebb, elegánsabb újraértelmezéseként jelennek meg.
A négy fényforrásból álló lámpatestek aerodinamika szerepet is betöltenek, a motor hűtési rendszere pedig – akárcsak a Porshe 911 GT3 RS esetében – egyetlen központi radiátoron keresztül adja le a hőt; kétoldalt a töltőlevegőhűtőkhöz jut levegő. Az X alakú hátsó lámpatest nem csak jól néz ki, de a közöttük kialakított mélyedésekben fellépő, alacsony légnyomás szinte kiszívja a levegőt az olajhűtőktől, ezzel javítva azok hatásfokát.
A két fejtámasz mögötti , szénszálas szerkezeti elemek egyrészt bukókeretként szolgálnak, amelyek az autó egész tömegét képesek megtartani, másrészt ezeken keresztül ömlik a levegő a tizenhat hengeres motorba – padlógázon percenként mintegy 70 köbméternyi –, így az erőforrás szívászajai közvetlenül az utasok füle mellett törnek elő.
A szénszálas elemekben bővelkedő vázszerkezetet 3D nyomtatóval megformált alumínium és titán alkatrészekkel erősítették meg. A W16 Mistral utastere a Chiron vezetői környezetét értelmezi újra. Itt egyetlen tömbből kimart alumínium és titán komponensekkel találkozunk. Az ajtópaneleket fonott bőrkárpit borítja, az alumínium váltókar pedig különleges díszítőelemet: borostyánba zárt elefánt szobrocskát kapott, hasonlót ahhoz, ami a Bugatti Type 41 Royale orrát díszítette.
Menetdinamikailag csak jóslásokba bocsátkozik a Bugatti: mivel ugyanezzel a motorral a Chiron Super Sport 300+ három éve 490 km/óra sebességet ért el, jók az esélyek arra, hogy ha nem is a legerősebb, de a leggyorsabb roadster lesz a világon a W16 Mistral. És persze a legdrágább is, ha felidézzük a cikk elején említett összeget.
