Lényegre törő, vagány, robusztus, megfizethető, környezetbarát – ezek azok a jelzők, amelyeket azonosítani szeret magával a Dacia. A most bemutatott Manifesto tanulmányautóra fenntartások nélkül érvényes is mindegyik. A koncepciójármű bevallottan soha nem kerül sorozatgyártásba, nem egy konkrét leendő modell előfutárja, hanem ötletbörze, technológiai laboratórium, amely olyan, izgalmas részletmegoldásokkal kísérletezik, amelyek közül egyik-másik egészen jól megvalósítható.
Vegyük például a küklopszfényszórót: a modern mátrix LED-es világítástechnológia korában valóban felesleges két lámpatestet beépíteni egy autóba, hiszen adaptív vezérléssel egyetlen fényforrás is képes bevilágítani a kívánt területet. A Dacia szerint ezt akár ki is szerelhetnénk, hogy egy nagyobb területet (például egy táborhelyet) megvilágítsunk – ez kissé merész, de technológiailag megvalósítható ötlet, feltéve, hogy rendelkezünk hozzá szükséges áramforrással.
Nos, a Manifesto rendelkezik. A Dacia ugyan nem említette, hogy milyen hajtásláncot képzelt el a tanulmányautóba – a fotókat elnézve elektromosat, de valójában ebben az esetben nem ez a lényeges –, egy kiemelhető, hordozható akkumulátort mindenesetre beszereltek. Erről aztán nemcsak a fent említett fényszórót, hanem bármi egyebet is működtethetünk – és persze telefonokat, akciókamerákat, laptopokat tölthetünk.
Sem ablakok, sem ajtók nincsenek – minek is, a Manifesto terepkalandokra született. A kétszemélyes utastér mögött strapabíró burkolatú, sík munkafelületet találunk, személyes tárgyaink elhelyezésére fedeles rekeszek szolgálnak. A hiányzó alkatrészek ráadásul könnyebbé is teszik a gépkocsit, ami csökkenti a fogyasztását, és ezáltal a károsanyag-kibocsátást.
Az utastérben modulárisan variálható, cserélgethető tároló- és rögzítőrendszert találunk; ez a YouClip rendszer hamarosan gyártásba kerül. Navigációs és multimédiás megoldásként saját okostelefonunkat használhatjuk – ez már ma is működik a Daciánál. Az ülésvázat burkoló kárpitozás leszedhető, és hálózsákként használható.
A belső tér vízálló, így nagynyomású mosóval tisztítható, a felhajtható oldalfalakkal szerelt tetőcsomagtartó pedig annak a variálható rendszernek a továbbgondolása, amely a Jogger és a Sandero Stepway után hamarosan a Dusteren is megjelenik.
A karosszéria burkolata jelentős arányban tartalmaz újrahasznosított műanyagot; a Starkle fantázianévre keresztelt anyaggal valószínűleg még találkozni fogunk a Daciánál. A márka autóiban már most sincs krómozás, ez a Manifesto fedélzetén is így van. Kevéssé valószínű a parafa műszerfalburkolat gyártásba vétele, bár a kocsiban gombostűvel rögzíthető jegyzetek gondolata legalább olyan vonzó, mint az Ioniq 5 mágneses üzenőtáblája.
Az abroncsok nem felfújható szerkezetek. Ezzel a koncepcióval évtizedek óta kísérleteznek az abroncsgyártók, és lassú munkagépeknél – ahol nincs szükség nagy menetsebességre vagy érdemi oldaltartásra – már jól bevált a módszer. Személyautón aligha látjuk viszont a megoldást, pedig valóban környezetbarát, amennyiben teljesen defektmentes, ezáltal hosszú az élettartama.
