Érdekes lesz látni, milyen visszhangja lesz a BMW fenntarthatósági igazgatója által tett javaslatnak. Monika Dernai szerint ugyanis ideje volna, hogy az autóipari elkezdjen körkörösen gondolkodni, és ahelyett, hogy járműveink gyakori cseréjét szorgalmaznák, ki kellene alakítani egy olyan szolgáltatási kört, amely a használt autók frissítését célozza.
Több gyártó is hasonló következtetésre jutott mostanra. A Citroën például idén ősszel hirdette meg azt az alkatrészprogramját, amelyben az élettartamuk végére ért járművekből szerelik ki a maradéktalanul funkcionális komponenseket, és használják fel régi-új cseredarabként. A visszaforgatott alkatrészek 155 országban lesznek rendelhetők online felületen keresztül.
Tulajdonképpen a szoftveralapú autó is ugyanerről szól: a különböző funkciók és szolgáltatások így aktuálisan tarthatók, frissíthetők. Sőt, ha az autó rendelkezik a szükséges hardverrel, bizonyos funkciók akár utólag is telepíthetők, aktiválhatók – vagy a jogi engedélyek, vagy díj megfizetése függvényében.
Az is járható út volna egyébként, amit Monika Dernai vázolt ezen a bizonyos londoni konferencián: ő példaként az ülések cseréjét említette, amivel egy jó állapotú, de lelakott autót ismét frissé, kívánatossá, élvezetessé lehetne tenni. Ennek persze ma sincs akadálya, csakhogy erről a piacról hagyományosan kimaradtak az autógyártók, most viszont, hogy az újautó-eladások amúgy sem pörögnek, jó és főleg hosszú távon élő bevételi forrást jelenthetne számukra az utastér (vagy egyéb járműelemek) felújítása.
„Ma az emberek eladják az autójukat, és újat vásárolnak, ahelyett, hogy hosszabban megtartanák a régit, és folyamatosan frissítenék azt. Ez mindenki számára előnyös lehetne: a tulajdonos, a társadalom és az autógyártó is profitálhatna.”
