Ahogy az élelmiszerhiány egyre kritikusabbá válik a világ egyik felében, a magukat fejlettnek nevező társadalmak tonnaszámra dobják szemétbe az ételt. Ezen a helyzeten csak átfogó szemléletváltással lehet segíteni, ugyanakkor addig is a legkevesebb, amit megtehetünk, hogy ennek a szerves hulladéknak minél nagyobb részét újrahasznosítjuk.

Autóbelső készülhet ételhulladékból 1

Erre tett most javaslatot a Callum formatervezési és tervezési tanácsadó iroda, Ian Callum dizájner független stúdiója. Szakértőkkel együttműködve egy sor olyan élelmiszeripari hulladékot azonosítottak, amelyekből jó eséllyel lehetne autóipari felhasználásra alkalmas anyagokat gyártani.

Ilyen a tojáshéj, amit műgyantával keverve olyan sima felületű, áttetsző anyagot nyertek, ami ideális lehet megvilágított kapcsolók gyártására. A keveréket dióhéjjal dúsítható, ebben az esetben kevesebb hordozóanyag is elég a kompozithoz: 78 helyett 84%-ban újrahasznosításból származó anyagból gyárthatók az eszközök.

Autóbelső készülhet ételhulladékból 21

A lejárt szavatosságú rizs vagy vörös lencse szintén áttetsző, sima anyaggá dolgozható át, amiből térképolvasó vagy kozmetikai világítás burája készíthető. A kávéőrlemény különféle műanyagokat válthat ki, és mivel tűzálló, ideális lehet utastéri burkolatok,  dekorfelületek gyártására.

A felelősségteljes autógyártásnak persze nem kell színtelennek, unalmasnak lennie: répa-pépből például színes anyagok készíthetők, míg a lehullott falevelekből gyártott kompozit alkalmas lehet a természetes fabetétek dekoratív kiváltására.

Autóbelső készülhet ételhulladékból 22

Ian Callum és csapata szerint további távlatok is vannak még az autóipar előtt: „Az emberiség évente 62 millió tonna textilanyagot fogyaszt el, az ezekből származó rostanyagok 87 százaléka ma hulladéklerakókban vagy szemétégetőben végzi.” – emlékeztetett az ijesztő statisztikára a tervező, hozzátéve, hogy már ma is léteznek olyan vállalkozások, amelyek őrölt szövetanyagot növényi keményítővel összedolgozva olyan kemény anyagot állít elő, amelyből akár ülésvázakat vagy műszerfal-borítást is lehetne gyártani.

A tervező célja, hogy 2030-ra megvalósítsák ezeknek az anyagoknak a nagyüzemi gyárthatóságát.