A Renault-csoport nyugdíjazza a Renault Sport vérvonalat, a jövőben az Alpine felel a konszern sportos típusainak fejlesztéséért. Egy utolsó drágakövet azért még odavetnek a rajongók elé: ez a Renault Mégane R.S. Ultime, amellyel közel ötven évnek állít emléket az 1976-ban alapított sportrészleg.
A Mégane R.S. Ultime dizájnerei nem fogták vissza magukat: a Renault Sport összes grafikai elemét bőségesen alkalmazták. A négyféle karosszériaszín (sárga, narancs, fehér, fekete) mindegyikéhez matt fekete sávozást kínálnak, jobb oldalt az 1976-os számmal megtoldva.
Számos részlet fényes fekete, a külső tükörházaktól a kilincseken át a kerekekig. Egyediek a fényszórók és a ködfények, a hátsó diffúzor és az azon középen átvezetett kipufogó. Az első kerékíveket 60, a hátsókat 45 mm-rel vették szélesebbre.
Alapfelszerelés a sötétszürke Alcantarával húzott, hímzett R.S. logós Recaro kagylóülés, speciális kidolgozást kapott a kulcskártya, a padlókonzolon sorszámozott plakett található, amelyet Laurent Hurgon is aláírt – ő fejlesztési és tesztpilótaként 15 éve dolgozik a Mégane R.S. programban.
A szériafelszereltség értelemszerűen rendkívül gazdag, a Mégane R.S és R.S. Trophy modellekből eddig ismert tételek (9,3 colos navigációs rendszer, 10 colos digitális műszeregység, telemetriai berendezés, stb.) mind alapárasak, opcióként csak head-up kijelző, napfénytető (mely esetben a tetőn nem lesznek sávok) és beltéri ponyva rendelhető.
A műszaki alapokat a Mégane R.S. Trophy adja, tehát a motor 300 lóerős, 420 Nm-es; a váltó duplakuplungos (Európán kívül kézi manuális is rendelhető), a differenciálmű Torsen rendszerű, részlegesen önzáró darab. Az autó álló helyzetből 5,7 mp alatt éri el a 100 km/órát.
Az abroncsok a Mégane R.S. Trophy R fél-slick Bridgestone Potenza S007-esei, a fékeket a Brembo szállítja. A futómű ültetett (Cup specifikáció), és az összkerék-kormányzás sem hiányzik.
A Mégane R.S. Ultime mindössze 1976 példányban készül, vételáráról egyelőre nincs információ.
