A GAZ-69, vagyis a Magyar Honvédség kötelékében is szolgáló szovjet terepjáró sokaknak eleven emlék, még a nyolcvanas évek elején is szolgált a típus, de valószínűleg nem ilyen állapotban.
Maga az autó egy legendás konstrukció. Az első szovjet terepjáró, amelyet nemcsak a katonaság használt, hanem a civilek is, ahol az útviszonyok összkerékhajtást igényeltek, azaz nagyobb városok kivételével nagyjából a Szovjetunió/Oroszország teljes területén.
Mivel az úthibákon pattogott a katonai célokra tervezett gép, a helyiek csak „kecskének” nevezték a legkeményebb tereppel is elbíró, egyszerű, ridegtartásra alkalmas, otthon javítható technikát. Nekünk ismerős, a volt KGST-piac országaiban szintén az utcakép része volt a GAZ-69-es, de az Egyesült Államokban igazi egzotikumnak számít.
Így egyszerre ismeretlen és különleges, kevesen vágynak rá, de az igazi gyűjtők megfizetik az árát. A képeken szereplő, szépen felújított darab Floridában keresett új gazdát, és talált is, méghozzá 8,2 millió forintnyi dollárért.
GAZ-69
A GAZ 67-es utódjának, a 69-esnek fejlesztési munkálatai 1947-ben kezdődtek, a szériagyártás 1953. szeptember elsején indult meg a Moszkva melletti Gorkijban. 1956–1972 között az UAZ-gyárba került át a típus, de ennek ellenére megmaradt a GAZ elnevezés. 2,1 literes motorja a negyvenes évek terméke, 55 lóerőt termelt, ez a teljesítmény háromfokozatú, kéttengelyes váltón keresztül jutott el a kerekekhez.
A gyártás majd’ húsz éve alatt érdemben nem változtattak a konstrukción, egyedül 1970-ben kapott több ablakot a vászontető az egyetlen hátsó ablak mellé. Több mint 600 ezer darab készült a típusból. Klónját a romániai ARO is gyártotta 1955-65 között ARO M461/IMS néven.
A Magyar Honvédségnél az 1950-es évek végén álltak hadrendbe az első GAZ 69-esek, és ez a típus maradt az egyetlen könnyű összkerekes a hadseregnél egészen az UAZ 469 megjelenéséig. 1980-ban is még 1024 db volt az állományban.
Állapota alaposan felújított, de nem épp muzeális, akadnak az eredetitől eltérő részletek. Igaz, ez természetes állapota az ilyen orosz gépeknek, nagy valószínűséggel a gyártás során is folyamatosan változtak a felhasznált anyagok, annak függvényében, hogy épp miből volt termelés vagy hiány.
Mindenesetre a hangulatot tökéletesen visszaadja, a 2,1 literes négyhengeres motorral, háromsebességes váltóval szerelt példány.
Elég borsosnak tűnik a bő 8 millió, de inkább azoknak, akik nem követték a GAZ-69-es árainak alakulását. A típus már annyira ritka, és annyira kevés belőle a szépen felújított példány, hogy itthon is könnyedén elkérnek értük 5-6 millió forintot.
Igen, ki gondolta volna, hogy aki pár évtizeddel ezelőtt bevásárolt a vasárban adott, hadsereg által selejtezett darabokból, az most sokat kaszálhat ezeken a gépeken?
