Az érintőképernyő nagyszerű találmány, de nem mentes a hátrányoktól. Üvegfelületén például jól látható nyomot hagyunk minden alkalommal, amikor hozzáérünk. Nem nagy ügy persze letörölni a képernyőt, de a felhasználók többsége nem teszi, így idővel az egész vezetői környezetet elcsúfítja a maszatos monitor.
Mint szinte mindenre, erre is kidolgozott már egy automatizált megoldást az emberiség, amit előszeretettel alkalmaznak magas épületek üvegfelületein, szolárcellákon. Ha az üveget egy speciális fémoxidalapú réteggel vonják be, az ultraibolya fény hatására elkezdi magához vonzani a vízpárát. A felületen kialakuló vékony folyadékréteg oxidációja olyan molekulákat szabadít fel, amelyek sejtszinten támadnak meg minden velük érintkező szerves anyagot – beleértve a gombaspórákat, a baktériumokat és az ujjlenyomatokat alkotó zsíros lerakódást is. Ha megszűnik az UV-fény (pl. lemegy a nap), az üvegfelület ismét víztaszítóvá válik, és szó szerint ledobja magáról a feloldott trutyit.
Az autókat viszont manapság jellemzően UV-védő üvegekkel szerelik, hogy csökkentsék az utastér felmelegedését. A General Motors ezért egy frissen benyújtott szabadalmában magát a képernyőt teszi UV-forrássá: a színes képet alkotó piros, kék és zöld diódák mellett ultraibolya fényt kibocsátó LED-eket építenének be a képernyőbe. Ezután már csak azt kell megvárni, hogy garantáltan üres legyen az utastér (ezt néhány szenzorral egyszerű megoldani), és elindulhat a tisztító fénykúra.
Persze egy autóban ennél egyszerűbben is meg lehetne oldani ugyanezt: elég az utastérben, a kijelzővel szemben elhelyezni egy UV fényforrást. A General Motors szabadalma ugyanakkor hatalmasat robbanthatna a mobiltelefonok, hordozható számítógépek piacán, hiszen ott a kijelző mindig változó helyzete miatt valóban csak úgy működhet a rendszer, ha az UV-fény fény belülről világítja meg a kijelzőt.