Az a felvételből nem derül ki, hogy hol, mikor készült, de nem is ez a fontos. Hanem az állapot! Minden másodperce a videónak aranyat ér, ennyire szakadt, ennyire a halál torkában táncoló gépet gurulni még nem láttunk. Gyakorlatilag nincs padlólemez, tető, és oldalfal, a rozsdás vasdarabokat a hit, az ima, és pár madzag tartja össze.
Az UAZ–469 első példánya 1972. december 15-én gurult le a gyártósorról és 1973-ban állt szolgálatba, felváltva elődjét, a GAZ–69-et.
Az UAZ–469 sokak számára ismerős lehet, akik szolgáltak a Magyar Honvédség kötelékében.
Ha valakit elöntött a nosztalgia az elpusztíthatatlan vas láttán, az ne hagyja ki a hazai honvédségnél szolgáló járművekről szóló cikkünket, amiben az UAZ is szerepel: “Talán a legkisebb, legkönnyebb sötétzöldre festett katonai járgány, ha a viccnek szánt katonai MZ-t kihagyjuk a sorból. Mégis menő dolog volt ilyennel furikázni – hacsak nem a katonai rendészet zsuppolta be a honvédet valami idióta indokkal – mert az UAZ-sofőrök általában valami fejest furikáztak. A 70 lóerős Volga-motoros jószág egyszerű, de többé-kevésbé megbízható cucc volt.”