Nem épít több V12-es motorral szerelt kupét a Rolls-Royce – ettől a hírtől azonnal egy kicsit szürkébbé válik a napunk, pedig valójában a Rolls-Royce történetében egyáltalán nem játszottak központi szerepet a tizenkét hengeres behemótok. Olyannyira nem, hogy az első ilyen típus, az 1938-as Phantom III után hatvan éven át nem építettek újabb V12-es modellt: ez volt a Silver Seraph, a BMW előtti korszak utolsó típusa. Ráadásul mindkettő szedán volt: a Rolls-Royce a hőskorban egyáltalán nem épített tizenkét hengeres kupét.
Ilyet csak az új tulaj csinált: náluk az elmúlt húsz évben végig V12-es motorok – először az N73 kódjelű szívómotor, majd az N74-es turbómotor – hajtották a Rolls-Royce típusait, így a Phantom és a Wraith kupékat is. Na, ennek most vége. Bár a Rolls-Royce a közeljövőben sem fordul el a belső égésű technológiától, a legutóbbi hírek szerint az évtized végére teljesen felhagy a benzinmotorokkal.
Hogy addig mit használnak majd, nem teljesen világos. A mostani búcsúzásnál kifejezetten a V12-es kupé lezárását említették, tehát szedánban még kaphat haladékot a nagy motor. Ha mégsem, akkor mi a magunk részéről egy plug-in hibrid alternatívára tippelnénk.
Az új BMW 7-es széria háromliteres, sorhatos egységét aligha fogadná el a Rolls-Royce vevőköre (bár a márka történetében bőven akadtak soros hathengeres csodák), annál érdekesebb lehet számukra a BMW XM V8-as alapú plug-in hibridje. Különösen izgalmas lehetőség az XM limitált kiadásában, a Label Red verzióban debütáló, növelt teljesítményű konfiguráció, amelynek 748 lóerős rendszerteljesítménye és 1000 Nm kombinált nyomatéki csúcsa kimeríti a szuverén erő fogalmát.
Na, de kanyarodjunk vissza a V12-es Wraith búcsújához. Erre az alkalomra egy limitált szériát épített a Rolls-Royce, stílusosan tizenkét példányban – előre mind elkelt, ezt azért sejthettük.
A Rolls-Royce Black Badge Wraith Black Arrow nevének utótagja minden idők leggyorsabb V12-es autójára utal – ami valójában V24-es volt, hiszen két darab Rolls-Royce V12-es hajtotta, egyenként 36,5 literes lökettérfogattal, 2383 lóerővel.
A Thunderbolt félig kész állapotban, valamikor 1937-ben
Kép forrása: wikipedia
Az 1938-as Thunderbolt egy egyedi építésű automobil volt, amelynek volánja mögött George Eyston kapitány 575,3 km/óra sebességet ért el az észak-amerikai Bonneville-i sóstó medrében. Polírozott alumínium karosszériája miatt az autó jóformán láthatatlan volt a vakító napfényben, a sótól csillogó talajon, ezért Eyston kapitány egy fekete nyilat festett az autóra, hogy a megfigyelők nyomon tudják azt követni.
Innen ered hát a Black Arrow név, és bár a végső Wraith-ről lemaradt a nyíl, a név emlékeztet bennünket a nagyszerű eseményre. Hogy mégse legyen unalmas az autó megjelenése, színátmenetes fényezést kapott: az ezüstből fokozatosan vált feketére a festés.
A technológiával alighanem találkozunk még a jövőben: a Rolls-Royce másfél évet szánt a fényezési eljárás tökéletesítésére, és bár ebben az árkategóriában nem szempont, hogy megtérüljenek a költségek (pontosabban egyetlen ügyfélre ráterhelhetik az egész projektet, ha úgy hozza a helyzet), mégis kár volna veszni hagyni ezt a látványt.
A fekete-ezüst fényezést sárga betétek dobják fel – a Thunderboltra a fekete nyíl mellett egy sárga kört is festettek, hogy még egyértelműbben látható legyen a távolból. Emily, a Rolls-Royce szárnyas múzsája ezúttal szénszálas kompozitból megformálva feszül bele a menetszélbe – ő is kapott sárga díszítést.
A Black Badge Wraith Black Arrow utasterében is számos sárga részlettel találkozhatunk, ám ezek jóformán fel sem tűnnek a többi, különleges megoldás mellett. Az utas előtt, a műszerfalon a búcsúzó V12-es motor röntgenrajzát gravírozták egy alumínium lemezre.
Az ajtókat soha nem látott fabetét díszíti: látszólag össze-vissza elhelyezett falemezek alkotnak egy olyan, texturált felületet, amely a Bonneville-i sóstó felszínét hivatott felidézni. A padlókonzolon, üvegfedéllel lezárt, megvilágított üvegben a sebességrekorder Thunderbolt stilizált szobrocskája rejtőzik.
A hagyományosnak tűnő anyagok sem átlagosak: a szokásosnál fényesebb, feketébb bőrt alkalmaztak a felületek kárpitozásra, a tetőkárpitba süllyesztett csillagminta pedig minden eddiginél több, 2117 fénypontból áll. Rajzolatuk nem véletlenszerű: pontosan azt a csillagzatot vetítik az utasok fölé, amely 1938. szeptember 16-án, a sebességi világcsúcs éjszakáján a Bonneville-i égbolton volt látható.
A kormánykeréken diszkrét perforációval kialakított középállás-jelzés az üléseken is visszaköszön, a központi analóg óra mutatói fekete nyílhegyben végződnek, alatta gravírozott felirat emlékeztet a világcsúcsra.
Ezek után az lett volna meglepő, ha a motor nem kap egyedi díszítést: a burkolatot a zárószériára emlékeztető, fekete felirat, valamint sárga színű V12-es embléma díszíti.
