Szolgálati helyére autózott épp a Százhalombattai Rendőrőrs zászlósa május 14-én reggel, amikor az M6 autópálya közepén egy foltos gombócot vett észre. Közelebb érve azonosította: egy cica feküdt az aszfalton.
A forgalom gyér volt, a satufék és a vészvillogó felcsapása után óvatos megközelítés következett. A kapkodva lélegző jószág láthatóan rémült volt és bizalmatlan, először hátrált, majd a kedves megszólítás, a megnyugtató hang meghozta a hatást: „Na, jól van, megmenthetsz!” – futhatott át cicafejében. A kocsiban aztán meleg is volt, autók sem cikáztak körülötte, az ülés is puhább volt, mint az aszfalt, összegubózva és elégedetten tűrte a komfortot.
A rendőrőrsön aztán megszárítkozott, pihent és tűrte a simogatáscunamit. Újdonsült rendőrbarátja közben megkeresett egy közeli állatvédő alapítványt, akik – miután az érintettek a zsenge románcnak búcsút intve elváltak egymástól – gondoskodtak orvosi ellátásáról.
Az állatvédők egyébként sok elgázolt kisállattal kénytelen találkozni, mindenki örömére ez most másként alakult. A zászlós másnapi érdeklődésére derűlátó válaszok érkeztek – a cica köszöni, jól van, infúziót, injekciót és gyógyszeres kezelést kapott tekintettel a tüdőzúzódására és a PTX-ére, de gyorsan javul és már új gazdijára várakozik – számolt be róla a rendőrség.
Egyértelmű, hogy az állat testi épsége is számított a kimentésnél, de egy állatot elgázolni 130 km/órás tempóval, még akkor is rendkívül balesetveszélyes, ha egy kistermetű macskáról van szó.
Néhány éve 60 km/órával haladtam, amikor kiszaladt elém egy cica. Az autóm teljes lökhárítóját és a doblemezt is cserélni kellett az eset után. A legdurvább pedig az, hogy a macska megrázta magát és tovább szaladt…
