A párizsi diákmozgalmaktól volt hangos egész Franciaország, amikor 1968-ban bemutatták a deauville-i öbölben a Citroën Méharit, ami május 16-án ünnepelte az 55. születésnapját.

Váratlan siker volt a franciák ezerarcú autója 1

A Citroën Méhari 4×4-es változata 1979-ben mutatkozott be.

Roland de la Poype tervezte az ABS műanyagból készült, rendhagyó pick-upot, és bár a 28-32 lóerős teljesítményével ugyancsak kilógott a sorból, közel 20 éven át gyártották: az 1968 és 1987 között készült közel 155 ezer példány zöme Belgiumban gördült le a gyártósorról, ebből 1213 darab összkerékhajtással, de a Citroën hét másik franciaországi, portugáliai és spanyolországi üzeme is kivette részét a gyártásból.

A(z eredetileg Dyane 6) Méhari típusnév afrikai eredetű: az Észak-Afrikában és a Szaharában élő egypúpú tevéket hívják így, akik arról ismertek, hogy minden terepen helytállnak, és nagyobb távok sem kottyannak meg nekik, ha áru- vagy utasszállításról van szó. Nos, ugyanez a Citroën pick-upjára is igaz, ami így rendkívül sokoldalú, ráadásul minden évszakban használható volt – nyáron gyakorlatilag kabrióként, míg télen a ponyvának köszönhetően zárt járműként.

Váratlan siker volt a franciák ezerarcú autója 2

Sokféle szerepben felbukkant a francia pick-up, például a csendőrség szolgálatában is volt, ahogyan ezen az 1974-ben készült fotón látható.

Köszönhetően annak, hogy a padlólemezt háttámlává lehetett alakítani, kettő helyett négyen is elfértek a Méhariban, de nemcsak utasokat, rakományokat is lehetett szállítani vele. A karosszéria maga a megtestesült egyszerűség, hiszen csak 11, mindemellett könnyen javítható elemből áll, ami kívül és belül egyaránt egyszerűen lemosható. Mindehhez könnyű karban- és olcsófenntartás párosult, így nőtte ki magát ikonikussá.

Összesen háromféle változat készült a Méhariból, amiből kettő limitált kiadás volt. Mindkettő 1983-ban debütált: az egyik a citromsárga, kifejezetten vakációorientált Méhari Plage volt, a második pedig a Méhari Azuri – ez utóbbiból csak 700 darabot gyártottak, amit Franciaország mellett Olaszországban és Portugáliában adtak el. Az összkerékhajtású, 4×4-es változat 1979-ben mutatkozott be.

Váratlan siker volt a franciák ezerarcú autója 3

A téli ponyvát leginkább akkor csatolták fel rá, ha már rosszabbra fordult az idő. Nélküle gyakorlatilag kabrió is volt a terepjáró.

Sokszínűségében annak is szerepe volt, hogy a közigazgatási szervek (például a rendőrség és a vámhatóság) mellett a kiskereskedők, kisiparosok és magánszemélyek körében is népszerű volt a modell. Még a francia hadseregben is szép karriert futott be: a katonaság 1972 és 1987 között 11 457 példányt rendelt belőle. A Méhari 4×4-nek eközben az orvosi segítségnyújtásban alkotott maradandót: ilyen minőségben még az 1980-as Dakar-ralin is részt vett, ahol 10 autóból állt az orvosi stáb.

Ha pedig ez sem lenne elég, a filmvásznakon is felbukkant a franciák furcsa terepjárója: hírnevét részben annak köszönheti, hogy A Saint Tropez-i csendőr című filmben szerepelt, melynek Louis de Funès volt a főszereplője.