A Sport Auto magazin tesztjéből kiderül, hogy a kalózprojektnek indult próbálkozás olyan jól sikerült, hogy végül megkapta a vezetőség hivatalos áldását, és idén ősszel kerül piacra 1499 darabos limitált szériában. Darabjáért 108 milliót kérnek az olaszok. Nem túlzás azt állítani, hogy ez az általuk valaha gyártott legsokoldalúbb sportkocsi, tudniillik kialakításánál fogva nemcsak szilárd burkolatú úton, hanem könnyebb terepen is teljes értékű. Ennek érdekében 4,5 centiméterrel növelték meg a szabad magasságot, nagyobbak a rugóutak, 3 centiméterrel megtoldották a nyomtávot, továbbá alumínium kartervédőt, masszívabb küszöböket, hátsó diffúzort és speciális kerékjárat-burkolatokat kapott.
Lényeges a már említett 5,2 literes, V10-es – feltöltés és mindenfajta elektromos rásegítés nélküli – motor, mely az STO-éhoz hasonlóan a tetőn lévő léggyűjtőn keresztül szívja be a szükséges levegőt. Bár a terepezés szempontjából ennek nincs jelentősége, de csodálatos hangja: kis fordulaton még visszafogott, majd ahogy nyomjuk a gázt egyre erősebben, drámaibb színezetre vált, ahogy egyre jobban megközelíti a leszabályozására meghatározott 8500-as percenkénti fordulatszámot.
3,4 másodperc alatt szökken fel százra és egészen 260-ig bírja szuflával a Sterrato. Igazából mehetne gyorsabban, ahogy azt a többi Huracán-változat is teszi, viszont a külön hozzá kifejlesztett, országútra és terepre is alkalmas, speciális mintázatú és anyagkeverékű 19 colos Bridgestone Dueler abroncsok felesleges terhelést kapnának.
A mérnökök puhább rugókkal és stabilizátorokkal látták el a Sterratót, mint a modellcsalád többi tagját. Ennek a setupnak terepen is nagy hasznát lehet venni ennek. Ahogy a tesztelő írja: „Öröm nézni a visszapillantó tükörben, ahogy kanyarvételkor sugárban ontják hátra a homokot a kerekek, és ahogy az egyeneseken óriási porfelhőt korbácsol fel maga mögött az intenzíven gyorsító autó. Meg sem kottyannak neki a talaj egyenetlenségei, sőt, akár kisebb ugratások is kivitelezhetők vele.”
A Sterrato mellett számos modell tesztjét és részletes bemutatóját lehet elolvasni a Sport Autó legfrissebb számában. Például csak a KTM képes rá, hogy igazán izgalmas csomagolásban tálalja az Audi öthengeres motorját. Versenyautói ihlették a közúti használatra szánt, 500 lóerős X-Bow GT-XR külsejét. A tesztből kiderül, mekkora látványértékkel bír, és igazi szupersportkocsinak mondható-e az osztrákok guruló különlegessége.
A Ferrari 296 GTB igen gyorsan, 7 perc alatt teljesítette a Nordschleife-kört. De nem csak emiatt lehet felnézni rá: nemigen akad gyártó, mely a maranellóiaknál emocionálisabb kivitelben készítené és tálalná a sportautóit. A 296 GTB a hétköznapi és versenypályás használatra egyaránt tökéletesen alkalmas sportkocsi ideális megtestesítője, vagyis minden körülmények között élvezetes a vezetése.
Vannak erősebb és gyorsabb M-modellek is az új BMW M2-nél, élvezetesebb azonban aligha – állítja a típus tesztelője. Pontosan tudják a bajorok, mitől döglik a légy, ezért készítik kompakt karosszériával, hathengeres motorral, manuális váltóval és hátsókerék-hajtással. Ehhez nemigen van mit hozzáfűzni.
A 964-es Porsche szellemét idézte meg a Ruf az új SCR-rel. A magazinból megtudhatják, milyen élményt jelent az 510 lóerő teljesítménnyel és ikonikus kacsafarokkal büszkélkedő, szénszálban bővelkedő szépség vezetése.
A hétköznapibb autók világában is vannak szép megoldások: kiderült, hogy a Track Packkel kiegészítve is nagyon élvezetes autó a 280 lóerős Focus ST. Más kérdés, hogy nem viháncol vele olyan önfeledten versenypályán, mint nélküle. Vajon megéri az upgrade?
A Sport Auto legfrissebb száma ezeken kívül számos újdonsággal és teszttel már elérhető!
