Fuoriserie – így nevezik olaszul az egyedi építésű termékeket, leginkább autókat. Így jellemzi a most bemutatott 33 Stradale modellt is az Alfa Romeo, ami egyértelművé teszi, hogy egyszeri, alkalmi projektről van szó. Valóban, mindössze harminchárom darabot készítenek a rendszámozható, közúton használható kupéból – és persze minden előre megrendelték, alighanem ki is fizették, így a fejlesztés és a gyártás költségei előre le vannak fedve.
Az autót a Carrozzeria Touring Superleggera műhelyében készítik, teljes egészében kézi munkával. Minden autón egy-egy dedikált csapat dolgozik majd, akik szorosan együttműködnek a megrendelővel, megvalósítva annak különleges kívánságait – de nem minden kívánságát, csak azokat, amelyek összeegyeztethetők a márka hagyományaival és értékeivel.
Az eredeti Alfa Romeo 33 Stradale
A névadó a Tipo 33 versenyautó közúti változata, az 1967 és 1969 között 18 példányban készített kupé, amelyet minden idők egyik legszebb Alfa Romeójaként tartanak számon. A rendkívüli 33 Stradale ajtajai is felfelé nyíltak, az egész autó mindössze 99 cm magas volt, és bár a vázszerkezet alumínium helyett acélból készült, a tengelytávot pedig 10 cm-rel megnyújtották, hogy kényelmesebb legyen a modell, a fődarabok, így elsősorban a motor, a versenyautóból származtak.
A két literre növelt lökettérfogatú, alumíniumból és magnéziumból készített V8-as mechanikus befecskendezőt kapott, legnagyobb teljesítménye elérte a 230 lóerőt (egetverő 8800/perc fordulatszámon). A végsebesség meghaladta a 260 km/órát, az autó 5,5 másodperc alatt gyorsult 100 km/órára. Nem csoda, hogy közel tízmillió olasz lírát kértek érte, jó másfélszer annyit, mint akár a nagyobb presztízsű szupersportautókért.
Habár a karosszéria vonalvezetése teljességgel modern, nem tagadhatja a nagy előd hatását. Az orr határain túlcsorduló fényszórók, a tömpe far szélébe beszúrt, kerek zárófények, és persze az előre és felfelé nyíló ajtók ugyanazt a receptet követik. A fényszórókban is légbevezető nyílásokat alakítottak ki, így harmonizálva az aerodinamikai, esztétikai és hűtési igényeket.
Szinte egybefüggő üvegfelület veszi körbe a vezetőt, ami jó körkörös kilátást ígér. A tető a vezető feje fölött éri el legmagasabb pontját, az oldalablakok nem leengedhetők. A vezetői környezet igényes anyagokból építkezik ugyan, de mentes minden túlzástól, nehogy a sallangokkal elterelje a vezető figyelmét a vezetéstől. A kormánykeréken nincsenek kapcsolók, három küllője felszereltségi szinttől függően alumíniumból vagy karbon kompozitból készül.
A középkonzolon nagyméretű tárcsák és gombok kínálnak egyértelmű kezelhetőséget; további kapcsolókat a tetőkonzolon helyeztek el. A műszercsoport digitális, ám klasszikus csöves árnyékoló mélyén kapott helyet. Az egyetlen felesleges dísz a quadrifoglio verde, a négylevelű lóhere, ami a padlókonzol közepét díszíti. Telefontartó, pohártartó nincs. A központi kijelző használaton kívül elrejthető, a légbeömlő rostélyok szintén rejtett kialakítást kaptak.
Az Alfa Romeo 33 Stradale a márka jelenlegi legkiválóbb erőforrását, a 2.9 V6-os turbómotort kapta meg, 620 lóerőre hangolva. Van azonban egy másik lehetőség is: ha az ügyfél úgy kívánja, 750 lóerőt meghaladó csúcsteljesítményű, 450 kilométeres hatótávolságú akkumulátoros elektromos hajtásláncot szerelnek az autóba. Az előbbi nyolcfokozatú duplakuplungos váltón és részlegesen önzáró differenciálművön keresztül hajtja a hátsó tengelyt. A végsebesség 333 km/óra, álló helyzetből kevesebb mint három másodpercig tart elérni a 100 km/órát, ahonnan aztán 33 méteren áll meg az autó – feltételezzük, hogy ezek az értékek mindkét hajtáslánccal tarthatók.
A futómű kettős keresztlengőkaros, aktív csillapítású, a Brembo karbon-kerémia fékeket hidraulikus rásegítő helyett elektronika működteti. Az első futómű gombnyomásra 50 mm-rel megemelhető, így fekvőrendőrökön is átmegy az autó. A menetdinamikai rendszerek hangolásában Valtteri Bottas F1-es pilóta is közreműködött.
A vázszerkezet szénszálas monocoque karosszériából és alumínium segédnyúlványokból áll. A tetőszerkezet ugyanebből a két nyersanyagból készül, az ablakkeretek szénszálasak, a hátsó szélvédő polikarbonát. A motorházfedél és a kerékdob egyetlen idom, akárcsak az eredeti 33-ason.
A reménybeli ügyfelek még 2022-ben ültek le az Alfa Romeo szakembereivel, hogy megvitassák a projekt részleteit. A harminchárom autó aztán néhány héten belül elkelt, majd egy éven keresztül dolgoztak együtt a vásárlók és az alkotók, hogy megvalósítsák az előbbiek igényeit. A kerekeket, a légbeömlőt, még a hűtőmaszkot is az ügyféllel egyeztetve alakítják ki, így tényleg nem lesz két egyforma 33-as. Az alkotó csapat tagjai és az ügyfél egyaránt elláthatja névjegyével a vázat, az alvázszámon belül nyolc számjegyet az ügyfél választhat ki.
Mivel már nincs szabad autó, a 33 Stradale projekt a bemutatásával egyben véget is ért, az Alfa Romeo nem győzi hangsúlyozni, hogy a jövőben is nyitott a hasonló egyedi munkákra.
Kattints ide, és hat rövid gyári videón keresztül is megismerheted az Alfa Romeo 33 Stradelét.
