A vadgazdálkodási törvényben valóban hatályba lépett egy kiegészítés július 1-jétől, ám ez az Országos Magyar Vadászati Védegylet és az Országos Magyar Vadászkamara szerint a gyakorlatban semmilyen újdonságot nem jelent. A változás csupán egy értelmező rendelkezés, amely a bírói gyakorlatot emelte át jogszabályi szintre, és nem jelent változást azok megítélésében egy esetleges kártérítési per során – állítják a szervezetek.
Az új bekezdés szerintük egyetlen dolgot egyértelműsít: hogy a polgári törvénykönyv szerint meghatározott szabályok tekintetében nem tekinthető felróhatóságnak vagy rendellenességnek a vad természetes mozgása. Ez pedig teljesen logikus rendelkezés a jogszabályalkotó részéről, hiszen a vadállományt a vadgazdálkodó szervezetek csak kezelik, azonban az egyedek természetes viselkedésére, helyváltoztatására érdemi ráhatásuk értelemszerűen nem lehet.
Mindezt az elmúlt években figyelembe vette a bírói gyakorlat is a peres esetek túlnyomó részében, és az új bekezdés csak ezt a bírói gyakorlatot rögzítette. Tehát a vadgázolásokhoz kapcsolódó felelősség terén nem jelent változást a kiegészítés.
A híradások szerint július óta a vadgazdálkodó is követelheti a kára megtérítését az autóstól. Ez a lehetőség eddig is adott volt – és a vadászatra jogosultak szinte soha nem éltek vele. Ennek oka vélhetően az, hogy pontosan tudják, mennyire kiszámíthatatlan lehet a vad mozgása. Ez a hozzáállás aligha fog változni a jövőben.
