Az autóipar (meg általában az összes technológiai alapú iparág) messze előrébb tart ötletekben és fejlettségben, mint amit a termékeik alapján gondolnánk. A legnagyobb autógyártók naponta tízesével szabadalmaztatnak világszerte különféle elképzeléseket, amelyeknek egy jelentős részét aztán eldobják – ezek rendszerint a valóságtól elrugaszkodott innovációk, amelyek sorozatgyártásban nem állnák meg a helyüket, arra viszont alkalmasak (volnának), hogy lenyűgözzék az arra fogékony közönséget.
Ilyen ötletnek tűnik egyelőre a Ford azon elképzelése, hogy a kormánykereket használja beszállást segítő kapaszkodónak. Ez önmagában még nem hangzik nagy dobásnak, ám az észak-amerikai jogvédő hivatalhoz jó régen benyújtott, de csak most publikált szabadalmi igényből kiderül, hogy ez a bizonyos kormánykerék minden irányban – azaz nem csak hosszában és magasságában, hanem széltében, tehát balra-jobbra is – elmozdulva kínálna személyre szabott fogódzót a vezetőnek, illetve utasának.
A leírás szerint a rendszer kamera alapú szenzorokkal határozná meg a közeledő utas testalkatát, valamint lépéshosszát, és ezek alapján pozicionálná a volánt.
Egy mechanikus kormányművel bajosan lehetne ezt megvalósítani, a Ford azonban a steer-by-wire, azaz elektronikus kormányművek piaci bevezetését követő szolgáltatásként képzelte el rendszerét. Így már van ráció az ötletben, hiszen kiválthatná a magas építésű pickupokban szinte kivétel nélkül alkalmazott kapaszkodókat. Ráadásul, ha a rendszer eltárolja az egyes felhasználókhoz kapcsolódó beállításokat, kihagyható az alkalmankénti optikai elemzés, ami gyorsabbá és praktikusabbá tenné a megoldást a mindennapokban.
