Annak idején közönségszavazással választotta ki a lehetőségek közül a Milano nevet (akkor még leendő, most már frissen bemutatott) új típusának az Alfa Romeo.
Az új modell körül azonban születése óta vihar tombol: először a formabontó dizájn miatt kapott kritikát a gyár, aztán pedig azzal a döntésükkel húzták ki a gyufát a patrióta olaszoknál, hogy a Milano nem otthon, hanem Lengyelországban fog készülni. Ez pedig az olasz kormány szerint törvénytelen – mármint nem az, hogy külföldön gyártják (bár ennek sem örülnek nagyon), hanem hogy a név arra enged következtetni, hogy Olaszországban készült.
A Stellantisnak két lehetősége volt tehát: vagy hazaköltözteti a gyártást, vagy megváltoztatja a nevet. Értelemszerűen az utóbbi mellett döntöttek, és tulajdonképpen jól tették: a Junior régi hagyományokkal rendelkezik a márka történetében.
1966. szeptember 26-án leplezték le a Giulia GT 1300 Juniort, amely kisebb motorjával és fiatalos díszítőelemeivel egy fiatalabb vevőkört szólított meg, és a Giulia, illetve a Giulia Sprint GT kupé alternatívájaként lépett színre. Azok 1,6 literes motorja helyett csupán 1,3 literes volt a DOHC blokk, de nem volt híján erőnek: legnagyobb teljesítménye elérte a 89 lóerőt, a végsebesség a 170 km/órát. Nem csoda hát, hogy végül 92 ezernél is többet adtak el belőle, többet, mint a nagyobb presztízsű Giulia-párosból. Később több modellből is készült hasonló filozófia szerint Junior verzió.
Alfa Romeo Giulia GT 1300 Junior (1966–68)
