Számos márka választotta a hatótávolság-növelőt, azaz a benzinüzemű fedélzeti áramfejlesztőt, mint élhető megoldást az akkumulátoros elektromos járművek egyik fő problémájára: a korlátozott hatótávolságra. A BMW i3-tól a Mazda MX30-ig többeknél is működött a rendszer, a Nissan e-Power pedig a végsőkig vitte el a technológiában rejlő lehetőségeket: ezek az autók valójában soros hibridek, amelyek apró akkumulátorral készülnek, ezért olcsóbbak és könnyebbek, mint a villanyautók, viszont az azok összes vezetési jellemzőjét biztosítják.
Az Autocar magazin úgy tudja, a Mercedes is hasonlóban gondolkodott. Meg nem nevezett forrásaik szerint egyliteres, kéthengeres motorocska termelte volna menet közben az áramot. Ugyanezek a forrásaik arról is beszámoltak, hogy a kezdeti teszteket követően a Mercedes úgy döntött, a technológia viszonylag rövid várható relevanciája és magas fejlesztési költségei miatt nincs értelme foglalkozni vele, ezért lefújták az egészet.
Ami a range extender átmeneti voltát illeti, abban igaza van a Mercedesnek. Ha viszont azt mondják, hamarosan nem lesz szükség ilyen megoldásra, az arra enged következtetni, hogy közel állnak egy olyan, új generációs akkumulátor-technológia vagy teljesítmény-szabályozó elektronika bevezetéséhez, ami a jelenleginél érdemben hosszabb hatótávolságot biztosít, ráadásul megfizethető módon. Az EQS szedán a legújabb modellfrissítés óta kiviteltől függően akár 822 kilométeres hatótávolságot kínál, ám ehhez 118 kWh-ra kellett növelni az akkumulátor kapacitását, ami plusz tömeget és nagyobb költségeket jelent.
Képeinken a Mercedes-Benz EQS eredeti, 2021-es, álcázott prototípusa látható.
