Egy-egy dugattyút adtak át búcsúajándékként az összeszerelő üzemben dolgozó munkásoknak azon az ünnepségen, ahol hivatalosan is lezárták a Bentley újkori történetének egy több mint két évtizedes időszakát: a W12-es motor alkalmazását.
A tizenkét hengeres, négy hengersoros erőforrást az anyacég Volkswagen 2001-ben mutatta be, majd 2003-tól a Bentley típusaiban kapott helyet. A teljesítménye 560 lóerőről (Bentley Continental GT) indult, és 2024-re 750 lóerőig (Bentley Batur) emelkedett. 2015-ben teljesen átdolgozták az erőforrást; az újratervezés három évet vett igénybe.
A több mint 100 ezer motor mindegyikét kézzel szerelték össze 2600 alkatrészből, egyenként hét óra alatt. A dugattyúkat és hajtókarokat párban szerelték be, ezeknek a tömege grammra megegyezett, hogy rezgésmentesen fusson a motor.
A búcsúünnepség résztvevői W12-es formációba rendeződtek a gyárépület tetején
Ami a fent említett rekordokat illeti: Juha Kankkunen négyszeres ralivilágbajnok 2007-ben egy W12-es Continental GT volánja mögött, a befagyott Botteni-öbölben 321,7 km/órával megdöntötte a jégautózás sebessségi világrekordját, majd 2011-ben egy 630 lóerős Continental Supersports Convertible pilótájaként 330,6 km/órára javította saját világcsúcsát.
2018-ban Rhys Millen és egy W12-es Bentayga 10 perc 49,9 mp alatt ért fel a Pikes Peak csúcsára, megdöntve a hegyi felfutó versenyen a sorozatgyártású szabadidőjárművek csúcsát, majd egy évre rá szintén Millen jóvoltából egy W12-es Continental GT Speed a valaha mért leggyorsabb szériaautóként 10 perc 18,49 másodpercet futott ugyanitt.
A W12-es motor utódja egy 4.0 V8-as konnektoros hibrid 782 lóerővel és 1000 Nm maximális nyomatékkal, ezt a motort szerelik be az új generációs Continental GT és Flying Spur modellekbe (és aztán később vélhetően a Bentaygába is, de arról még nem esett szó).
