Borús jövőkép rajzolódik a német autóipar számára, a Volkswagen valóban nehéz helyzetbe lavírozta magát, és úgy tűnik, már nincs fájdalommentes megoldás. A túlélésért áldozatokat kell hozni. Ezt mutatja, hogy Németország területén lévő két gyár bezárását fontolgatja az óriáscég, amire nem volt példa a cég 87 éves történetében.
Két évük van a cselekvésre
A vállalat szeptember másodikán kiadott közleménye szerint „a helyzet rendkívül feszült, a szokásos költségcsökkentő megoldások ezúttal nem vezetnének eredményre”. A Volkswagen márkánál 2026-ig 10 milliárd euróval, azaz 4000 milliárd (4 billió) forinttal szeretné csökkenteni a kiadásokat a cégcsoport. A rendkívüli lefaragásokat az elektromos átállás költségeivel okolják.
Forronganak a szakszervezetek
Természetesen a szakszervezetek tiltakoznak, véleményük szerint a tervek felelőtlenek, és nem csak az alkalmazottakat, hanem egész németországi térségeket fogja súlyosan érinteni.
Arno Antlitz a Volkswagen pénzügyi igazgatója viszont konkrétan fogalmazott. A mérleg alapján ezeket a döntéseket meg kell hozni, a költségcsökkentést végre kell hajtani, „egy, esetleg két évük” van még a cselekvésre.
A pénzügyi vezető a gyártó wolfsburgi központjában tartott, feszült hangulatú gyűlésen próbálta felvázolni a valós helyzetet. „Közös felelősségünk, hogy különösen a németországi telephelyek költséghatékonyságát javítsuk. Növelnünk kell a termelékenységet és csökkentenünk kell a költségeket” – hangsúlyozta a pénzügyi vezető.
Antlitz elmondása szerint a koronavírus okozta gazdasági visszaesés óta nem sikerült elérni a korábbi lendületet, az elektromos autók iránti kereslet is csökkent, a jól fizető kínai piacról pedig kezdenek kiszorulni a helyi márkák előretörése miatt. Utóbbiról már Oliver Blume vezérigazgató beszélt, aki szerint „nem jön már több (fizetési) csekk Kínából.”
Mindez annyit jelenti, hogy a tervezettnél 500 ezerrel kevesebb autót értékesítenek, ami nem fenntartható, a cég csak költségcsökkentés mellett maradhat működőképes. A kérdés már csak az, hogy megússzák mindezt gyárbezárások nélkül, vagy szembe kell nézniük a munkájukat féltő dolgozók haragjával, akik szerint az elbaltázott döntésekért csakis az autóipar változásait rosszul, lassan felismerő menedzsment a felelős.
