Kiskoromban jó apám csak felhajított hátra a parasztbicikli drótcsomagtartójára és már indult is a menet a határba. Kevésbé nagyvonalúan felszerelt kétkerekűn a sorstársaimat a vázon keresztbeültetve zötyögtették, ami nem lehetett túl kellemes turné.
Szerencsére a gyerekkínzás korának már vége. Mára már kényelmes, biztonságos megoldások tucatjai közül választhat, aki nagycsaládos kalandként szeretné megélni a kerékpározást, de a kisember még nem ura az ördögi kétkerekű járműnek.
Két irány
Ha nekilátunk a kínálatot böngészni, rögtön két lehetőség közül kell választanunk. Vagy a csomagtartóra/vázra szerelhető ülést, vagy pedig az utánfutós megoldást. Utána még finomítható a keresés, de az elején ezt a kérdést kell eldönteni. Kezdjük!
Utánfutó
Erényei közé tartozik, hogy benne akár két gyerek is elfér egymás mellett, nem változtatja meg a kerékpár súlypontját és ha mi magunk fel is töröljük az aszfaltot, az utánfutó akkor is talpon – keréken – marad. Legalábbis egyes változatok.
Jó pontot ér, ha az a perverziónk, hogy szakadó esőben tekerjünk: a gyermeket nem áztatjuk el, hiszen ezt is megtehetjük a teljesen zárt, esőálló huzatnak köszönhetően. További extra a plusz csomagtartó, ahová a gyerekhez szükséges létfontosságú kiegészítők – pelenka, bébiétel, innivaló, plüssgörény – elrámolhatók.
Városi közlekedésben azonban sajnos macerás a használata, leginkább hosszabb túrákon, nálunk jobb biciklis infrastruktúrával rendelkező országokban ajánlanánk ezt a kivitelt. Az itthoni, értelmetlenül keskeny bringautakon nehéz vele manőverezni, kocsik közé meg nem merészkednénk vele, hiszen a kicsik pont az autók kipufogójával vannak egy magasságban. A fékezetlen, aránylag nagytömegű utánfutó meredekebb lejtőn is okozhat kellemetlen perceket.
A biztonságot illetően érdekes az eredmény, a felborulós klasszikus eséseken jobban szerepel az utánfutó, de egy esetleges autós ütközésnél már nem ennyire egyértelmű az előnye. Ott jobban járunk a magasan, az ütközőzónánál feljebb található üléssel, így ez a „versenyszám” nagyjából döntetlennel végződik.
Pótülés
Előny: könnyebb kezelhetőség, egyszerű felszerelés, olcsóbb ár. Városi közlekedésben praktikusabb, valamint a választék is nagyobb belőle. Az alig néhányezer forintos kiviteltől egészen a több tízezres extra változatokig számtalan variáció létezik. Akadnak előre felszerelhetők is, amelyek rejtenek magukban némi veszélyt, ha a gyerek úgy érzi, bele kell szólnia a vezetésbe. De legalább szemmel tarthatjuk a kicsit, és nemcsak a fenekünket látja a gyerek, ha előre tekint.
A hátra szerelhető változatokban is vannak eltérések, az egyik legjobb az a típus, amely külön konzollal rögzíti a pótülést, nemcsak egyszerűen a csomagtartóra kell ráapplikálni a kisszéket. Ezekkel túlterhelve (22+2 kilogramm) akár 28 centis járdáról is leugrathatunk.
Természetesen épeszű szülő ilyet nem tesz, csak tesztlaborban dolgozó fehérköpenyes őrültek múlatják ezzel az idejüket. Egyszerű, gyors a le és felszerelésük is, valamint pót, második biciklire való adapter is kapható hozzá.
Kényelem
Ha egyszer is láttuk a csöppséget akár hátihordóban, akár az autós ülésben oldalra billent fejjel, nyálat csorgatva szundikálni, egészen biztosan megpróbáljuk kigazdálkodni a drágább, több kényelmet nyújtó, dönthető bringásülést a számára. Ha gyanúsan nagy a csend a hátunk mögött, már tervezhetjük is a félreállást, hogy kiviteltől függően, valami módon kényelmesebb pózba állítsuk az ülést.
Lapozás után jönnek a veszélyek és az illegális utasszállítás
Harci sisak
Ha pedig végre megtaláltuk azt az ülést, amely minden tekintetben kielégíti az igényeinket, ne feledkezzünk meg a bukósisak-vásárlásról sem. Nemcsak azért, mert hamarosan úgyis kötelező lesz a kicsiknek fejvédőt hordaniuk, hanem azért is, mert ha véletlenül borzalmasat zakóznánk, akkor a sisak életet is menthet.
Aki nem próbált még olyasvalamit egy gyerek fejébe húzni, amit ő nem akart, az nem tudhatja ez mekkora kihívás. A legjámborabb kisded is megkísérli majd, hogy azonnal letépje a hatalmas koloncot a fejéről – ekkor rögvest kiderül, mindegyik hevedert jól beállítottuk-e – a makacsabb fajta pedig őrült fekvetoporzékolásba kezd.
Nálunk a példamutatós módszer vált be. Nekem is bukóban kellett parádéznom egy darabig, aztán a negyedórás közös parkettán fetrengés, birkózás után már egyáltalán nem zavarta a fejfedő, hiszen látta, más is hord olyat.
A sityak akkor is hasznos dolog, ha a rutintalan szülő megálláskor a megszokott módon szállna le a járműről és egy gyönyörűen kivitelezett mawashi geri-vel fejbe rúgja a gyanútlan törpét. Így egyszerre elkerülhető a sértődés valamint a kínzó bűntudat is.
Ha már megvan
Lámpát az ülés mögé, mert az nagy eséllyel eltakarja a már korábban felszerelt hátsó fényt. Pár próbakört tegyünk az új szerzeménnyel ismerős terepen, nem árt megszokni a plusz tömeget. És ha van oldaltámasz, akkor se hagyjuk álló helyzetben az ülésben a gyereket, mert egy pillanat alatt felborulhat.
Veszélyek
A legtriviálisabb, hogy egy borzalmas nagyot esünk. Ez előbb-utóbb mindenkivel előfordul aki kerékpározásra adja a fejét, így erre próbáljunk meg felkészülni. Legalább lélekben.
A három, négypontos biztonsági övek mellett érdemes a kicsik lábát is pánttal rögzíteni a gyereküléshez. Nem tűnik túl gyerekbarát megoldásnak ez a lekötözés, de így nemcsak az apró lábak küllők közé kavarodását kerülhetjük el, de boruláskor is előnyös, ha nem repkednek a végtagok jobbra-balra.
Mit mond a KRESZ?
A szabályok szerint minden felnőtt (x >18 év) a kerékpár pótülésén szállíthat egy tíz évnél fiatalabb utast. Engedélyezett még a biciklis utánfutós szállítás is, de más formában nem vihetünk magunkkal társaságot. Ennek értelmében a vidéki mulatóhelyről a kormányra illesztett harmatos szüzek hazatalicskázása a jövőben kerülendő.